Néhány napja még vigadt a világ, újongott egy város, pálmaágakkal fogadták, ahogy bevonult a Király. Milyen gyorsan változhat az emberi szív. Milyen könnyen hajlik meg, vagy akár fordul meg a szélben, milyen könnyen válik az éljenzés tagadássá, a szeretet megvetéssé. Te hol állsz a tömegben? Tudod-e már? Csendben hallgatsz, vagy kiáltasz „feszítsd meg!“.
Megostorozták, megverték, tövissel koronázták. Vérzik arca, válla, egész teste, de mégis, mégis vállára veszi a keresztet és elindul. Megszabadulhatott volna, ha akar – hiszed-e? –, de mégis elindult a nehéz kereszttel a vállán. Onnan a Golgota árnyékából figyeld útját.
Ácsműhelyében megannyi gerendát hordott a vállán, de ez most más. Ezt most értem, érted, mindannyiunkért veszi és viszi. Elesik, nem is egyszer, de újra feláll. Találkozik síró, szerető anyjával, de tovább megy, tovább kell mennie. Nem hatják meg, nem állítják meg a könnyek. Vagy mégis? De, de mégis tovább megy! Megy a Golgota felé. Görnyedezik a kereszt súlya alatt, az a kereszt most iszonyat nehéz. Jóval nehezebb mint amilyennek lennie kéne. Nem csak a gerenda terhe nyomja a vállát, hanem az én, a te, a mi tetteink súlya is. Elbírja, elbírhatja ezt egy ember? Nem! Nem egy ember, nem csak egy ember. Krisztus, a megváltó, a remény, a vigasz.
Igen, alakulhatott volna akkor és ott másként is, ha úgy akarja. De – mert mindig van egy de… – akkor mi lett volna velünk, velünk, akik a Golgota árnyékából szemléljük az eseményeket? Vállalta az utat, a terhet, a Golgotát értem, érted és mindannyiunkért. Hagyta, hogy felszegezzék arra a gerendára, amit addig cipelt.
Még a nap is elbújik fájdalmában, a függöny is kettészakad ijedtében, a föld is megremeg rémületében és a térd is megrogyik fájdalmában. Ott állsz most a Golgota árnyékában, van-e erőd tovább menni? Fel a kereszthez? Fel a kereszt árnyékába és ott térdre borulni?
Mi lett volna ha mégis leszáll a keresztről?
- Nem száll alá a pokolba és nem hoz vigaszt az elhunytaknak.
- Nem támad fel a halálból és nem váltja meg a benne hívőket.
- Nem jön el a Szentlélek és nem vezet az igazság útjára.
- Nincs megváltás, nincs kegyelem, nincs bejárt. Bejárat az örök életre.
Ott, a Golgota árnyékában, szemléld Őt, hajtsd meg a fejed, borulj térdre megváltód előtt. Mert ha Ő akkor nem „hajol“ le hozzád, a világ amit ma ismerünk már rég nem volna.
Igen, az ünnep ideje ez, lépj a kereszt útjára Vele!
v.a.