Virágvasárnap ünnepi hangulatot hozott: a gyerekek pálmaágakkal vonultak, a felnőttek ruháikat terítették a porban, a templomokban zengett a „hozsanna”. Az emberek bevonuló királyként ünnepelhették Jézust; királyként, aki nem pompás paripán, díszkisérettel és harsonaszóval érkezett, hanem egyszerűen, szelíden, alázattal egy hétköznapi szürke szamár hátán.
Lelkünk is felmelegszik ha elképzeljük Jézust, ahogy békésen bevonul Jeruzsálembe. Milyen szép lehetett volna ha ez így folytatódik. De nem, az útnak nem így kellett folytatódnia.
Egy város ujjong. Egy nép remél. És mégis: tudjuk mi következik. Az a tömeg, amelyik ma még azt kiabálja: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!”, néhany nap múlva, ugyanaz a tömeg már egészen mást kiált: „Feszítsd meg!”.
Ez a nap a lelki hullámvasút kezdete. A pálmaágaktól a keresztig vezető út megdöbbentően tükrözi, hogy milyen gyorsan változhat az emberi szív. Milyen könnyen hajlik meg, vagy akár fordul meg a szélben, milyen könnyen válik az éljenzés tagadássá, a szeretet megvetéssé.
Jézus tudta, hogy a tömeg nem érti, még nem érti ki Ő valójában. Tudta, hogy ez az éljenzés elítélésbe vált, és mégis tovább haladt, nem menekült el. Nem azért, hogy diadalmaskodjon mások felett, hanem hogy magára vegye bűneink súlyát, megváltsa az emberiséget és megnyissa az utat az örök élet felé.
Virágvasárnap nem az a kérdés, hogy mit tett akkor a tömeg, hanem hogy mi mit teszünk ma!
- Vajon mi is csak akkor ünnepeljük Jézust, ha jól alakul a napunk?
- Mi is csak akkor kiáltjuk a „hozsannát”, ha terveink szerint alakulnak dolgaink?
- Vagy képesek vagyunk követni Őt a nehézségek útján is — a Getszemáni kertjébe, a kereszt árnyékába, a sír csendjébe?
Ez az ünnep arra tanít minket, hogy a hűség nem a hangos szavakban, hanem a csendes kitartásban rejlik. Abban, hogy Jézust ne csak a pálmaágas bevonulásnál fogadjuk, hanem ott is, ahol csendes, ahol szenved, ahol látszólag veszít — de valójában győzedelmeskedik!
Mi hol állunk ma a tömegben? Engedjük-e, hogy Jézus ne csak elhaladjon előttünk — hanem belépjen az életünkbe is?
Az igazi ünneplés ott kezdődik, ahol a pálmaágakat letesszük és a kereszt útjára lépünk Vele.
v.a.