Bartolo Longo fiatalon eltávolodott a hittől, és sátánista papként súlyos lelki mélypontra jutott. Egy domonkos atya segítségével azonban megtért, belépett a harmadrendbe, és életét a rózsafüzér imádságának szentelte. Pompejiben missziót indított a szegények és hitetlenek körében: templomot, iskolákat, árvaházakat alapított, és segítette a társadalom peremére szorultakat is. XIII. Leó pápa tanácsára feleségül vette Marianna di Fusco bárónőt, akivel tisztaságban élt. Élete végéig hűségesen szolgálta a Szűzanyát tanítással, írással, karitatív munkával. Halála után a város hálásan emlékezett meg róla, II. János Pál pápa pedig 1980-ban boldoggá avatta, 2025. október 19-én XIV. Leó pápa avatja szentté. Bartolo Longo ma is a remény jele: Isten képes bárkit kiemelni a legsötétebb mélységből is.
