Brúnó az alsó-rajnai tartomány nemesi családjából származott, és fiatal korától kiemelkedő műveltségre tett szert a vallásos és világi irodalomban. Tanulmányait Kölnben és Reimsben végezte, majd pappá szentelése után a reimsi katedrális kanonokja és tanára lett, később pedig az iskola vezetője és az érsek kancellárja. Tanítványai között volt a későbbi II. Orbán pápa is, de Brúnót nem elégítették ki a hivatalok és a szellemi élet örömei. VII. Gergely pápa oldalán harcolt a simónia és a papság erkölcsi romlása ellen.
A reimsi érsekkel való konfliktusa idején fogadalmat tett, hogy a világot elhagyva Krisztus szegényeként fog élni. Először egyedül vonult remeteségbe, majd 1084-ben társaival letelepedett a Chartreuse-hegységben, ahol megalapozta a későbbi karthauzi életformát. Brúnó nem szerzetesrendet akart alapítani, hanem a régi remeték hagyományát követni csendben és imádságban. Hat év nyugodt élet után egykori tanítványa, II. Orbán pápa hívta Rómába tanácsadónak.
Bár a pápát szolgálta, szívében a remeteség iránti vágy uralkodott, ezért engedélyt kért, hogy visszavonulhasson. Calabria területén, normann támogatással alapította meg a Santa Maria della Torre remeteséget, ahol élete utolsó éveit töltötte. 1101 körül halt meg, és kortársai korának egyik legjelentősebb, mély lelkű személyiségének tartották. Ünnepét október 6-án üli az Egyház.
Istenünk, ki Szent Brúnót meghívtad, hogy a magányban szolgáljon neked, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a világ forgatagában mindenkor nálad keressünk nyugalmat!