Templomunk történelmének fontos napja Pünkösdhétfő. 1964-ben ezen a napon (napokban) városunk polgárai élő pajzsként védték a templomot a karhatalom bontási szándékával szemben. Az akkori összefogás, az akkori kiállás megmentette a nagyváradi Szent László-templomot, amely ma is áll és a külső-belső felújítást követően hamarosan újra tárt kapukkal várja hívő népét.
pünkösdhétfő
Pünkösdhétfői megemlékezés
Pünkösdhétfő, Boldogságos Szűz Mária az Egyház Anyja ünnepnapja. Szent László templomunk közössége számára ez a nap nem csak Szűzanyánk ünnepnapja, hanem egy bensőséges, személyes emléket is hordoz. 1964 pünkösdhétfőjén a templom hívei és városunk lakói élő láncot alkotva védték, óvták szeretett templomunkat a lebontástól. Ma, 61 évvel később Szűzanyánk és Szent László király közbenjárására templomunk büszkén magaslik a város főterén, napról napra szépülve, megújulva várva az újranyitás pillanatát, a hívek befogadását.
Pünkösdhétfő
Este fél hétre volt kihirdetve a szokásos, ez alkalommal utolsónak tudott szentmise. Hat órakor, mikor a templomba értem, olyan tömeg töltötte be a templomot a főbejáratig, hogy csak nagy nehezen tudtunk utat törni a kórusfeljáratig. Fentről még lenyűgözőbb volt a látvány. A főoltárt az áldoztató rácson belül a lépcsőkig körülállta a nép, és a templomajtóig ember ember mellett szorongott a tömött padsorok között s a falak mentén. Megkezdődött a szentmise. A helyettes plébános, dr. Dászkál István mondta. Nem tudom, evangélium után mit mondott (a halló készülékem rossz volt, így süket füllel éltem át ezeket a napokat), a miseénekre sem emlékszem, de arra igen, mikor felajánláskor (vagy áldozás után?) a kántor elkezdte: Hozzád fohászkodunk áldott Védasszonyunk, zengte és sírta az egész templom: Anyánk, siess értünk könyörögnil Áldoztatni alig tudott a főtisztelendő úr, mert a tömeg miatt nem lehetett közlekedni a templomban. Vége a misének, litániának. Kimegy a pap (lehunyt szemmel, csorgó könnyekkel, ahogy a szemtanúk mesélték), az öreg kántor is le- mondó mozdulattal legyint, lelép az orgonától, elmegy… A nép marad. Az jutott eszembe: most, most mondani kellene valamit, talán hogy nem akarjuk, hogy lebontsák a templomot, vagy valamit, hogy értsék meg, a nép nem írja alá ezt a rendelkezést. (…)
A nép tehát mégis hallatta szavát… A Szent László-templom népe: a kisemberek, a munkások, a proletárok elsősorban. A kóruson is zsúfolt tömeg, fiatal apa kicsi gyermekkel a karján, síró protestáns nők, zokogó cigány (jól öltözött fiatal férfi!), férfiak, nők, nagyrészt ismeretlenek számomra, mert nem a Szent László-templomba szoktam járni. (…)
Mondja valaki nekem: a téren is énekelnek… Leszaladva átvágom magam az emberek közt, s ott állok a templomajtóban. Előttem síró arcok – az első egy fiatal cigányasszonyé -, s a városházáig egy feketéllő sereg a templom előtti tér…, és sírva énekelik, pünkösd hétfőjén este: Keresztények, sírjatok, mélyen szomorkodjatok, keseregjen minden szív, aki Jézusához hív! Mikor ezt megláttam s hallottam a süket fülemmel is, minden bánatom ellenére olyan boldog lettem, hogy elkezdtem mosolyogni! A templomot be- zárják… A mai hatalmasságok mindent elkövetnek, hogy az embereket eltávolítsák Istentől, s íme… A halálra ítélt templom előtt, a városháza sok- sok-sok ablakszeme előtt a nép szíve kinyílott, és feltört a hit, a szolidaritás azzal az Istennel, akit most újra megrövidíteni vélnek a kis földi férgek, kérészéletű hatalmak.
Hesz Márta: Nagyváradi krónika 1964 májusában – részlet
Pünkösdhétfő
Május 20-án 60 éves évfordulóját ünnepeltük annak, hogy 1964-ben pünkösd vasárnapján hirdették ki, hogy lebontják a Szent László templomot. A város híveinek köszönhetően akik 3 nap éjjel-nappal élő láncot alkotva a templom körül, énekelve- imádkozva tüntettek a döntés ellen, végül templomunk megmenekült. Kórusunk erre az alkalomra koncerttel emlékezett, közösen a Barátok temploma Bihari Sándor kórusával, valamint a Székesegyház Szent Cecilia gyermekkórusával.
Pünkösdhétfő
Május 20-án 60 éves évfordulóját ünnepeltük annak, hogy 1964-ben pünkösd vasárnapján hirdették ki, hogy lebontják a Szent László templomot. A város híveinek köszönhetően akik 3 nap éjjel-nappal élő láncot alkotva a templom körül, énekelve- imádkozva tüntettek a döntés ellen, végül templomunk megmenekült. Ezen alkalomra koncerttel is emlékeztek hőseinkre.
Pünkösdhétfő
Idén is megemlékeztünk pünkösdhétfőn, az esti szentmise keretében, a nagyváradiak hősies cselekedetéről, akik nem engedtek az elnyomásnak és kiállásukkal megmentették a templomunkat.
Pünkösdhétfő
Pünkösdkor a Szentlélek kiáradását és az egyház születésnapját ünnepeljük. Plébániánk kedves lelki öröksége a pünkösdhétfői emléknap, amikor templomunk 1964-es megmentésére emlékezünk. Idén 11 órakor volt a szentmise, majd a templom körül imádkoztunk, virágokat helyeztünk el és gyertyát gyújtottunk a hívekkel, mint azt 1964-ben tették.
Pünkösdhétfő
Május 23-án pünkösd vasárnap ünnepi miserendbe végeztük a szertartásokat, majd pünkösd hétfőn este 6-kor szentmise keretében adtunk hálát illetve emlékeztünk meg a templommentésről. A szertartás végén az akkori eseményt éltetve virágokat és égő gyertyákat helyeztünk el a templom körül és imádkoztunk.
Pünkösdhétfő
Ebben az évben is megemlékeztünk Pünkösdhétfőn az esti 6 órás szentmisén a templom megmentésének 55. évfordulójáról. A szentmise után kimentünk a templom előtti térre, virágokat, gyertyákat helyeztünk el a templom körül, hálás szívvel gondolva a „hétköznapi hősökre”, akik mertek szembeszegülni a hatalommal és nagyot cselekedni. Feladatunk ápolni emléküket, és tovább vinni az összefogás szellemiségét, mindannyiunk épülésére.
Pünkösdhétfő
Pünkösdhétfőn az esti szentmise keretében megemlékeztünk és hálát adtunk az 1964-ben 53 évvel ezelőtt történt templom mentésért. A szentmise után a templom körül imádkoztunk, irágokat és gyertyákat helyeztünk el, ahogyan akkor is történt.