Kórus

A kórus története

A kórus megalakulása

    A Szent László templom Halmos László kórusa, 2006-ban alakult és azóta is aktívan bekapcsolódik a templom valamint Nagyvárad zenei életébe. A kórus 2008. decemberében felvette Halmos László nagyváradi zeneszerző nevét, aki 1909 –ben született Nagyváradon.

Tovább...

           Nagy megtiszteltetés számunkra és büszkék vagyunk rá, hogy egy nagyváradi születésű zeneszerző nevét viselhetjük, akinek édesapja Halmos András kántor-tanító, hajdanán a Szent László templom kántora volt.

A kórus
munkássága

          Repertoárunkon – amely egyre bővül – a kórusirodalom különböző korszakaiból származó egyházi és világi művek szerepelnek. A jelenleg 20 tagú kórusunkat Kribus Mónika kántor-karnagy vezeti. Ez a kórus önkéntesekből tevődik össze, akiket az éneklés utáni vágy és szeretet ösztönöz.

Tovább...

      Tagjaink között amatőrök és hivatásos zenészek egyaránt vannak, de a szent muzsika és a kóruséneklés szeretete eggyé kovácsolja őket. Hiszen együtt énekelni öröm. Templomi kórus lévén az a cél, hogy a liturgikus cselekményekben egyházzenei szolgálattal vegyünk részt. A szentmiséken való zenei részvételen kívül a megtanult műveket koncert formájában vagy kórustalálkozók, vendégszereplések alkalmával is előadjuk.

      Kórusunk 2016. július 3-án ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Ünnepelni jó dolog, különösen akkor, ha a visszapillantás nemcsak egyszerű számvetés, hanem felemelő érzés is egyben. Ezúttal mindkettőt érezzük, mert az elvégzett munkának nem csupán résztvevői, hanem az elért sikerek kovácsai is voltunk.

          Kodály Zoltán példája és tanítása nyomán, „Legyen a zene mindenkié!” – bebizonyosult, hogy milyen léleknemesítő gazdag ajándékot kapnak a zenét művelő és szerető emberek.

Halmos László élete

      1909. november 10-én született Nagyváradon pedagógus családból. Apja Halmos András kántor – tanító, aki jó érzékkel terelte fiát a komolyzene felé. Zenei tehetsége már középiskolás korában megmutatkozott. Romániában nem volt megfelelő lehetőség a felsőbb zenei képzésre így a budapesti zeneakadémiára jelentkezik. Édesapja kántori fizetéséből ezt nem igen tudták volna finanszírozni, ám nagybátyja Fetser Antal, a győri püspök vállalja a taníttatását. 1928-1931 között sajátította el az egyházkarnagyi, zenetanári diplomát, valamint zeneszerzői és karmesteri abszolutoriumot szerzett. 1931 augusztusában Győrbe költözik és itt él élete végéig. A Győr-i székesegyházban karnagyi állást kap, megalapítja a Palesztrina kórust, melynek irányítása, zeneszerzői munkásságára is ösztönzőleg hatott. Nemzetközi hírnevét a Missa Barbara, Napmise és a Te Deum alapozta meg a 30-as években.

Tovább...

 1984 augusztusában II. János Pál pápától áldást kapott és a 80. születésnapjára a Szent Szilveszter Pápai Lovagrend tagjává ütötték. Az elismerő levél fordítása a Vatikánból:

 Nagyon kiváló Halmos László úrnak!

  „…Nagymértékben gratulálunk (méltányoljuk) a muzsika művészetének fáradhatatlan munkálkodásáért, amelyet őn a liturgiának használatára gyakorolt és örvendező lélekkel adjuk apostoli áldásunkat égi jutalom elismeréseként, amelyet kiterjesztünk mindazok számára, akiket ő szeret, mindnyájuk részesüljenek benne.”

A vatikán palotából 1984. augusztus 6.

                                                             Joannes Paulus

        Győr díszpolgára. 1992-ben Göncz Árpád a Magyar Köztársasági érdemrend Középkeresztjével tüntette ki. 100. évfordulójára győri lakásának falára emléktáblát helyeztek.

         Életének alkonyán az újabb motetta-kompoziciókon kívül írt 10 magyar misét, megkomponálta az Éneklő Egyház kiváló orgonakíséreteit. Többek között egyházi zeneszerző is, mintegy 700 egyházi művet írt. Közel 1000 művet írt, melyből 530-at kiadtak. 1997. január 27-én hunyt el Győrött végelgyengülésben.

          Azért vagyunk a világon, hogy valamit hagyjunk magunk után. Halmos László zeneszerző, karnagy, pedagógus és népművelő ezt bőséggel megtette. Napilapokban, szakfolyóiratokban megjelenő zenekritikai és zeneelméleti cikkei, tanulmányai mindenkinek irányt mutattak.

Barsi Ernő így emlékezik:

         „…Volt bátorsága ahhoz, hogy az uralkodó zenei áramlatok ellenében is, a gyökerekhez, a gregorián dallamvilághoz nyúljon, hogy abban gyökerezve, a modern zeneszerzés eszközeinek felhasználásával öntse zenei formába gondolatait. (…), igazi örömet, csak Istent dicsérő éneklés közben érezhet halandó ember.”