A fogadalmi Triduum második napján Ft. Pálos István kanonok vezette templomunkban a szentségimádást, majd mutatta be a szentmisét.
Prédikációjában a gazdag ifjú példázatát állította elénk, felhívva a figyelmünket a gazdagság veszélyeire. Az, ami kézzel fogható, ami a világ számára érték, az nem maradandó, “egy ideig az életben adunk-veszünk, aztán hazamegyünk.” A vagyon által “gazdagítottad-e önmagadban a szeretetet, az embertárs felé fordulást, a felebaráti szeretet?” Lelki változásra van szükségünk! Törődnünk kell “másokkal, a rászorulókkal, nem csak az anyagi rászorulókkal, hanem a lelki rászorulókkal” is. Jellé kell válnunk a világ számára, az egység, a szeretet, a hűség, az igazságosság, a tisztesség, a békesség jelévé. “Akiben szeretet van, akiben törődés van, aki odafigyel azokra, akik a saját életükkel sem tudnak mit kezdeni, aki jellé válik embertestvérei számára, vagyis aki nemcsak tudja, nemcsak meghallgatja, nemcsak visszamondja az Isten igéjét, hanem nap mint nap tettekre váltja, az van hasznára a saját üdvösségének és azok életének is akiket rábízott az Isten.”