Hajnali 5 óra múlt. A konyhaasztalnál ülve, az adventi koszorú néma társaságában félig csukott szemmel kortyolom a kávét. Odakint sötét van, a család még békésen szuszog, kell még nekem is néhány percnyi jótékony lebegés álom és valóság között. Velem szemben csendesen pislákol az adventi gyertya lángja. Sárga fénye szétfolyik még az álmos szemeim előtt. Nem kapcsoltam fel a villanyt sem, hogy minél óvatosabban szokjam az ébredést.
