Te azért ne félj, szolgám, Jákob – mondja az Úr –, és ne rettegj, Izrael! Mert íme, én megszabadítalak téged a távolból, és ivadékaidat fogságuk földjéről; visszatér Jákob, és nyugalmat talál, gondtalanul él, és nem rémíti senki.
Jer 30,10
Amikor valakinek a sorsa rosszra fordul, azzal vigasztalódik, hogy bizony van, akinek még ennél is rosszabb sors jutott. Olcsó vigasz ez, azonban Szent László-templomunkból való kiköltözésünk időszakában mi is gondoltunk többször Isten választott népének babiloni fogságára – mi önként vonultunk ki templomunkból, őket rabláncon vitték a fogságba; mi tudtuk, hogy templomunk felújul és belátható időn belül visszatérhetünk, ők egyáltalán nem tudták előre, hogy valaha is visszatérhetnek az ígéret földjére.
Mindezzel együtt 2026. szeptember 20-án, amikor reggel 9 órakor megnyitottuk templomunk kapuit, mintha szívünk ajtaját is szétfeszítette volna a belőle kiáradó örömujjongás. Délelőtt 10 órára nem is voltak már szabad helyek, a 11 órakor kezdődő szentmisére pedig zsúfolásig megtelt megújult Szent László-templomunk.
Akik velünk együtt hűségesen kitartottak a két és fél éves felújítási munkálatok alatt, belépve templomunkba az ámulatból felocsúdva némán ezt rebesgettük: „Még mindig nem jön, hogy elhiggyük, pedig már itt vagyunk bent!” Igen, ismét itthon vagyunk! Lelki otthonunkat innen kezdve mi tesszük igazán „otthonossá” minden ide betérő számára, kapuink mindenki számára nyitva lesznek, együtt szeretnénk élettel is megtölteni a felújított falakat.
Pál apostol korintusiakhoz írt levelében így fogalmaz: „Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adja.” (Kor 3,6) Valóban nem az a lényeges, hogy a növénytermesztés melyik fázisa jutott nekünk osztályrészül, hanem az a fontos, hogy mi is Isten szőlőskertjében dolgozhattunk, és ismét otthonra leltünk Isten hajlékában itt a földön, Szent László-templomunkban. Nekünk az a kivételes szerep jutott, hogy átmenthettük ezt az örökséget – nem tettük régebbivé, de lehet, hogy ragyogóbbá, mint bármikor fennállása óta.
Nekünk és a kivitelező cégeknek az a rendkívüli megtisztelő lehetőség adatott meg, hogy a háromszáz éves Szent László-templom falainak restaurálásán dolgozhattunk vésővel, kalapáccsal, ecsettel vagy éppenséggel kábelezéssel, tetőfedéssel. Mindenki azt tette bele ebbe a munkába, ami a sajátja: szorgalmát, ügybuzgóságát, itthon vagy külföldön szerzett szakmai tudását, perfekcionizmusát, emberi karakterességét, hitből fakadó imáját.
Sokaknak sok mindent jelent ez a templom: kinek Isten-házát, plébániatemplomot, esőben menedéket, nyáron hűsülést, télen melegedőt, nosztalgiát, kulturális vagy éppenséggel spirituális élményt – az biztos, hogy mostantól kezdve művészeti értéket is.
Köszönetünk és hálánk mellett a Jó Isten és a kivitelező cég illetve önkénteseink felé, kívánjuk minden ide betérő jó akaratú embernek, hogy a város főterének zajos forgatagában lelkének csendességére találjon, Isten közelségét, jelenlétének valóságát megtapasztalják, és emberi kapcsolatainak ápolásához igaz felismerésekre jussanak. Szent László király legyen oltalmunk és védelmezőnk!
Dr. Kovács F. Zsolt plébános