Íme, szeretteim, elérkezett ez a nagyon jeles és ünnepi időszak. A Szentlélek is így beszél róla: a kegyelem ideje, az üdvösség, a béke és a kiengesztelődés napja. Ezt az időt mennyi vágyakozásban, milyen kitartó sóvárgásban várták repeső szívvel hajdan az ősatyák és a próféták. Milyen túlcsordult boldogsággal látta meg végre az igaz Simeon! És milyen ünnepélyességgel tartotta meg mindig az Egyház! Így kell nekünk is eltöltenünk: istenfélelemben, Istent dicsérő lélekkel, és az örök Atya iránti szüntelen hálaadással irgalmáért, melyet e misztériumban megmutatott. Egyszülöttjének ezzel az eljövetelével ugyanis irántunk, bűnösök iránti mérhetetlen szeretetéből azt küldte el, aki az ördög zsarnoki hatalmától megszabadít minket, az égbe hív, a mennyei szentélybe vezet be, magát az igazságot mutatja meg nekünk, a helyes erkölcsökre oktat, az erények magvait hinti el köztünk, kegyelme kincseivel tölt el minket, végül pedig gyermekei és az örök élet örökösei közé vesz fel bennünket.
