Egy történet szerint egy asszony egyszer azt álmodta, hogy meghalt, és Isten ítélőszéke elé került. Ott a Mindenható azt kérdezte tőle:
– Ki vagy te?
– Kovács Mária – jött a válasz.
– Nem a nevedet kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy.
– Titkárnő XY cégnél.
– Nem a foglalkozásodat kérdeztem, hanem azt, hogy ki vagy.
– Kovács József felesége, három gyermek anyja – jött az újabb próbálkozás.
– Nem a családi állapotodra vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy ki vagy valójában.
Ez a kis történet november 17. hangzott el Karácson Tibor atya, az Erdélyi Mária Rádió műsorigazgatója prédikációjában a váci székesegyházban. Azóta is mind ezen kérdés körül kavarognak gondolataim.
Ki vagy te?
Ezt a kérdést mindannyiunk felteheti magának, sőt gondolok egy merészet… fel KELL tennünk magunknak!
Legyünk őszinték, mi is ezeket vagy hasonló válaszokat adnánk elsőre a kérdésre. Ki vagy te? Igen tudjuk, tudják a nevünket, foglalkozásunkat, esetleg hivatásunkat, vagy akár a családi állapotunkat is, de a Mennyei Atya nem erre kíváncsi. Ő ezeket pontosan tudja, éppen ezért nem erre kíváncsi.
Megkockáztatom a kijelentést, hogy Ő azt is tudja, kik is vagyunk mi valójában. Ki vagy te? Mi tudjuk kik vagyunk? Élhetjük a legszentebb életet, beszélgethetünk nap mint nap Vele, és bár Ő igen, mi ettől még továbbra sem biztos, hogy tudjuk kik is vagyunk valójában.
Jézus pontosan tudta ki ő és azt szóval és tettel bizonyította is. A szentek is tudtak (vagy legalább sejtették), különben nem válhattak volna szentté. Mi is meg vagyunk hívva az szentségre, a következő szentek itt járnak köztünk, lehetek én is, vagy ő, de akár TE is.
Ki vagy te?
Ki vagyok én?
v.a.
Fotó: pixabay