2024. július 20. (szombat) reggelén rendhagyó eseményre gyülekezett a Nagyvárad-Újvárosi Szent László-templom gitáros együttese: zarándokolni indultunk Kovács Zsolt atya meghívására. Ferenc pápa közösségről, missziós egyházról szóló biztató szavai jutottak eszembe, melyek július 14-én hangzottak el: „Az evangéliumot közösségként kell hirdetnünk, osztozva egymás képességeiben.”
Bizony, nem mindig könnyű közösségben maradni, annak aktív tagjaként, mert sokfélék vagyunk, különböző teherrel, nézőponttal a batyunkban. De egy a cél, ezt tudjuk mindannyian. „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.” (1 Kor 12, 4-5)
Jó pásztorként, kis közösségünket akarta erősíteni ezzel az úttal a plébános úr. Kiragadva a város zajos forgatagából, egy kedves helyre vitt minket, Sólyomkővárra, melynek templomában hallgatva szavait „átjött” az üzenet: sokfélék vagyunk, de egy közös kép kialakításán kell fáradoznunk, épp úgy, mint annak idején a templom oltárképét színes kövekből kialakító művészek. Így lett az addig „csak” jó hangulatú kirándulásból a lélek húrjait pengető zarándoklati nap.
No, de ne szaladjunk előre, csak szép sorban…
Az induláskor fogyasztott csokis-meggyes pite (köszönet érte Vera néninek) megadta a kezdő hangulatot, ellensúlyozva sajnálatunkat, hogy nem tudott mindenki velünk tartani a nyári szabadságok miatt. A kanyargós szerpentinen töltött idő az egymás jobb megismerését segítő, kellemes beszélgetéssel telt. S bár autóval haladtunk, mégis mintha az idő gyors szárnyain értünk volna az Élesdtől 20 kilométerre található mesebeli településre. Sólyomkővár (románul Șinteu, szlovákul Nová Huta) a Réz-hegységben található, szlovákok lakta hegyi falu. A hosszú kilométereken elterülő falu közepén található Huta Slavia vendéglőnél álltunk meg, mely köré valóságos mini-skanzent, azaz néprajzi falumúzeumot létesítettek, bemutatva a Bihar megyébe hajdanán betelepedő szlovákok életmódját és kultúráját. A rendkívül hangulatos rönkházban működő vendéglőben elfogyasztott frissítő adta energiájával indultunk a környék felfedezésére. Kellemes sétánk során láthattuk a gazdasági épületeket, háziállatokat és a szabadban kiállított régi munkaeszközöket, a népéletnek emléket állító szabadtéri szobrokat, megtekintettük a malmot, ahol finom pékáru vásárolható, a pálinkafőzdét, a régi autók gyűjteményét, a közeli, sajnos már nem működő feketeerdői üveggyárnak emléket állító múzeumot. A tó körül tett sétánk része volt az árnyas erdő rejtekében található Lourdes-i barlang megtekintése, ahol együtt imádkoztunk a Szűzanya szobra előtt, és oltottuk szomjunkat a hegyi forrás hűs vizével.
A hosszú séta energiapótlást kívánt, így a közelben nemrég létesült üdülőkomplexum elegáns vendéglőjében csillapítottuk éhségünket. Onnan a templomba vezetett utunk. A zömében szlovák település lakói római katolikus vallásúak, plébánosuk Albert Augustin tisztelendő úr, aki mindig nagy lelkesedéssel és szeretettel beszél a faluról, melynek hosszú éveken keresztül szíve-lelke volt, papjaként és a helyiek által megválasztott polgármestereként.

A hit megtartó erő, tudták ezt az ide betelepülő szlovákok is, akik papjaikkal együtt érkeztek erre a vidékre. Házaik építésével egyszerre épült Isten háza is. Az erdőkkel körülvett kis templom nagyon hangulatos. Felújításakor készült el a mai mozaik-oltárkép, mely a szláv népek hittérítőit, Cirillt és Metódot ábrázolja az élet fájával, valamint a két oldalsó mozaik is. Mindhármat színes kavicsokból, különböző színű kőzetek darabkáiból állították össze a művészeti irányzatot megteremtő Marko Ivan Rupnik jezsuita szerzetes művész-tanítványai. Az alkotások érdekessége, hogy technikai eszközök mellőzésével, csak pattintással (azaz ahogy tört, pattant) készítik elő a felhasznált köveket, csiszolás nélkül. Ez láthatóvá teszi a nyers, itt-ott durva felületet is, de ettől marad természetes, ugyanakkor komoly mondanivalót hordozva: a világban sok szép jó van, ezeket kell egy nagy szép egységgé illeszteni, kemény ráhatások mellőzésével. Ez érvényes mindenféle közösségre, jelen esetben a kis ifjúsági együttesünkre is. „Sokfélék vagyunk, színesek, a sok színből össze lehet hozni egy szép alkotást, ez a feladatunk” – hangzottak el Zsolt atya buzdító szavai.
Köszönet a plébános úrnak a kis, zenés közösségünkre szánt időért, energiáért, figyelmességért, kedves szóért, lelki útmutatásért. Isten fizesse!
„Hirdessük örömmel az evangéliumot, vigyük el környezetünkbe az Úrral való találkozás örömét és világosságát, kötelezzük el magunkat, hogy közösségünkkel együtt nyitott elmével és nagylelkű szívvel teljesítjük küldetésünket, józan életstílust ápolva, amely figyelembe veszi testvéreink szükségleteit.”
(Ferenc pápa)
„Indulj és menj, hirdesd szavam…”
Tankó Veronika Zita