A választott nép „országa”, az akkori Izrael, nagyhatalmak folyamatos csatározásainak színtere volt, a vakmerő egyénieskedés nem egyszer vezetett területi és életképesség veszteséghez. Mígnem Nabukodonozor babiloni király Kr.e. 587-ben elfoglalta Jeruzsálemet, a Dávid király által épített templomot leromboltatta és a zsidó nép vezető rétegét, papjait és vezetőit fogságba hurcolta Babilonba, az akkori Közel-Kelet legpompásabb világvárosába. Az akkori despotizmus világában nem volt helye nemzetközi szerződéseknek – az erősebb hatalom legyőzte a gyengébbet, az ország vezetőségét pedig fogságba hurcolta, hogy senkiben még a gondolata se merüljön fel annak, hogy a leigázott ország fellázadhasson.
Felvonult Nabukodonozor Babilon királya és egész serege Jeruzsálem ellen, felgyújtotta az Úr házát, a király házát és Jeruzsálem minden házát… Jeruzsálem falait körös-körül lerombolta a kaldeusok egész serege… Cidkija királyt elfogták és Babilonba hurcolták… ugyanígy a nép vezetőit is (v.ö. 2Kir 25,1.6.9, Jer 52,9f.24f)
A fogságba való elhurcolás a legmegalázóbb cselekedet egy országgal, egy nemzettel szemben, amit el lehet képzelni. Nemcsak leigázzák otthonában, de még fogságba is hurcolják, elszakítják otthonából, szülőföldjéről. Minimális esélye van annak ilyen esetben, hogy az elhurcoltak visszatérhessenek és újjáépítsék hajdani országukat.
Amikor 2024. március 11-én átadtuk a Szent László-templom kulcsait a felújítást kivitelező cég képviselőinek, mi is kénytelenek voltunk el-/hátrahagyni szeretett templomunkat. Bár messze nem beszélhetünk esetünkben „fogságba hurcolásról”, azért egyfajta „száműzetést” mégis csak meg-/átéltünk. Óriási a különbség a két templom-sors között: míg a jeruzsálemi templomot lerombolja a hódító, addig Szent László-templomunk épp ellenkezőleg, felújul a központi költségvetés támogatásából. Bár nélkülözzük mind a mai napig otthonos helyünket Isten-házunkban, sőt kézzel tapintható veszteség is ért bennünket, de a megújulás reménye éltet mindennapjainkban. Abból a tudatból merítünk erőt, hogy a pillanatnyi nélkülözés és önkorlátozás – amint a földbe hullott búzamag (Jn 12,24) – meghozza sokszoros termését és lelki gyümölcsét. Addig marad az ima és a hűséges helytállás ott, ahol és ahogyan éppen most vagyunk!
Dr. Kovács F. Zsolt plébános
Boritókép: James Tissot „A káldeusok lerombolják a réztengert” – Wikipédia