Szétszakíthatatlan kötelékek

Június-július a papszentelések hónapjai, amikor plébániai közösségek ünnepélyes örömmámorban készülnek köreikből kikerülő papnövendékek papszentelésére. Akkor mindenki csak a szépet és a jót látja meg, nem gondol sem a jövőre, sem egy-egy életsors későbbi alakulására. Csak egy a fontos, hogy Jézus meghívott valakit az ő szolgálatára, aki Igen-t mondott és erre az Igen-re szolgálatatja ki a főpásztor a papi rend szentségét. Semmi sem veheti el ennek az eseménynek az ünnepélyességét, mert maga a cselekmény természetfeletti – Isten maga nyúl bele történelmünkbe és alakít át embereket az ő szolgálatára, és ezt bizony tűzön-vízen keresztülviszi.

Azzal együtt, hogy vannak közösségek, akik elveszítik papjaikat, akiket elvisznek, vagy egy közösség összezsugorodása miatt már csak alkalmanként jár el pap hozzájuk. Vagy adódtak helyzetek, amikor és ahol nem engedélyezték egy papnak a működését. Történelmi távlatokban tekintve olyan korok is voltak, amikor Isten papjait elfogták és fogságba hurcolták, közösségek templomait lerombolták. Ez történt a Jeruzsálemi nagytemplommal, amikor Nabukodonozor babiloni király Kr. e. 587-ban elhurcolta a zsidók vezető embereit és papjait, templomukat pedig leromboltatta.

El tudjuk képzelni, milyen lehetne egy plébániai közösség lelkipásztor vagy templom nélkül? Meddig lenne életképes, ha nem lenne papja/plébánosa/lelkipásztora, vagy nem lenne temploma? Sajnos nem csak elképzelni tudjuk, hanem meg is éljük, milyen ideiglenesen idegen templomban meglennünk. De még így is „van” templomunk – még ha kölcsönben is – de van! Szent László-templomunk hosszasan „vajúdja” meg a megújulás folyamatát, szinte szemeinkkel is siettetnénk már, csak éppen haladjon a munka…

A papszentelés által az újmisés Krisztushoz láncolja magát, és minél élőbb ez a kapcsolat, annál tartósabb, szétszakíthatatlanabb. Nabukodonozor is vasláncra verve hurcolta fogságba a zsidó népet, papjait és vezetőit egyaránt. Azonban minél erősebb volt ez a rabságba vonszoló vaslánc, annál erősebb volt az a másik, az Istenhez fűződő hűség-kötelék. Templomot erőszakkal lerombolhattak, embereket láncra verve elhurcolhattak, az Isten akarata azonban mindig felülkerekedik. Szent László-templomunkhoz való hűségünk legyen olyan erős, amilyen erős lelki lánccal kötődnek a napokban felszentelt újmisések Jézushoz, a Jó Pásztorhoz.

Dr. Kovács F. Zsolt plébános