Urunk születése: Karácsony

Második legrégibb ünnepünk (az első a Húsvét volt). A húsvéti misztérium évi megünneplése után az Egyház legfontosabbnak tartja, hogy megemlékezzék Urunk születéséről és első megnyilatkozásairól. Ez történik a karácsonyi időszakban. A karácsonyi idő Karácsony első Esti dicséretével kezdődik és a Vízkereszt utáni vasárnapig bezárólag tart.

Rómában 330 körül vezették be, a “Legyőzhetetlen nap” ünnepének felváltására, Jézus Krisztus születési ünnepének megülésével. Az ünnep legrégibb dokumentuma 345-ből a “Depositio Martyrum” (Vértanúk jegyzéke).

Liturgikus ünneplése három misével történik, ez a gyakorlat már az őskeresztények idejében kialakult.

Jeruzsálemből a betlehemi barlangba mentek, ott éjszaka a születést ünnepelték.

Hazafelé az Anasztaszisz (= feltámadás) templomban hajnalban tartottak misét.

Karácsonykor a jeruzsálemi főtemplomban, a Kálvária-hegyen volt ünnepélyes szentmise.

Rómában ennek a gyakorlatnak vették át a mintáját: Éjfélkor a S. Maria Maggiore bazilikában volt az első mise, (itt őrzik ugyanis a jászol néhány (nem bizonyítottan hiteles) darabkáját, ezért a rómaiak számára ez volt a betlehemi barlang) majd a Palatínus hegy lábánál a görög udvari templomban, Szent Anasztázia templomában volt a második szentmise, a harmadikat a Szent Péter templomban, a főtemplomban mutatta be a pápa.

Az ünnephez nagyon sok népszokás tartozik, mert Karácsony a gyermekek és családok ünnepe. Példának bemutatunk egy ‘Háziáldást’.