Útjaink bennünket is vezetnek lelki élmények magasságaiból vissza lefele a hétköznapok szürke völgyeibe. Csalódottan, kiábrándulva, leverten. Bezárul ilyenkor a szív, a lélek és az értelem – „óh, ti oktalanok és késedelmes szívűek, milyen nehezen hisztek!”
Jézus az emmausziak után megy, nem „szembemegy” velük, hanem tapintatosan melléjük szegődik, és kérdezve vezeti rá őket a feltámadás felismerésére.
A Feltámadott mindig velünk jár lejtőinken és emelkedőinken egyaránt, akár tudunk róla, akár nem, akár látjuk őt, akár nem, tegnap, ma és mindörökre.
🖋 kzs atya
📸 pixabay