Szent Ilona, Nagy Konstantin császár édesanyja, a 3–4. század fordulóján élt, és nevét leginkább a Szent Kereszt megtalálása tette halhatatlanná. A hagyomány szerint Bithiniában született egyszerű származású nőként, akit később Constantius Clorus vett feleségül. Miután a férfi császári rangra emelkedett, eltaszította Ilonát, de fia, Konstantin császárként ismét maga mellé vette, és császárnői címmel ruházta fel. Ilona példamutató keresztény életet élt: egyszerűsége, irgalmassága és jósága révén sokakat segített, rabokat szabadított ki, szegényeket támogatott, templomokat építtetett.
Élete egyik legemlékezetesebb eseménye 326-os szentföldi zarándoklata volt, amely során Jeruzsálemben – a hagyomány szerint isteni sugallatra – megtalálta Jézus keresztjét. A három kereszt közül egy haldokló asszony meggyógyulása árulta el, melyik volt az Úr keresztje. Ilona e jellé vált fa egy részét Konstantinhoz vitte, másik részét Jeruzsálemben őriztette, és azon a helyen pompás templomot emeltetett. Egyszerű ruhában vegyült a hívők közé, maga szolgálta fel az ételt, sőt a szent szüzeket is saját kezűleg vendégelte meg.
330 körül hunyt el, földi maradványait Rómában, majd különböző városokban tisztelték ereklyeként. Az Egyház augusztus 18-án emlékezik rá nyugaton, május 21-én keleten. Az építészek védőszentjeként is tisztelik, és a Szent Kereszt megtalálásának legendája miatt gyakran ábrázolják császárnői díszben, keresztet tartva. Élete azt bizonyítja, hogy egy egyszerű asszony is lehet a keresztény hit és szeretet eszköze a történelemben.