Nagyböjti kalendárium (46.)

Nevén kell nevezni Őt, akinek csöndjében osztozom és akit imádok, hiszen az Ő csöndje is kimondja az én nevemet. Egyedül Ő tudja a nevemet, s én is csak ebből tudom az Ő nevét. Hiszen abban a pillanatban, amikor Ő így szólít: „Fiam”, már tudhatom, hogy Ő az „Atyám”. … Engedd, hogy a Te irgalmadban bizakodjam, ne önmagamban. Engedd, hogy a Te szeretetedben bizakodjam, ne egészségben, erőben, tehetségben vagy emberi segítségben. Ha Benned bízom, minden mást megkapok… Minden az égbe fog elvezetni.

Thomas Merton – A csend szava

Ma médiacsendet tartok, Átadom magam a bűnből való szabad élet, a feltámadás csodálatának és áhítatának.

Forrás: Ferencesek nagyböjti naptára

14. Jézust eltemetik

Hasonlóvá lett hozzánk a szenvedésben és a halálban, de sírja a húsvéti öröm tanúja lesz. A sürgölődő barátok, akik óvatos árnyként valahonnan most mégis előkerülnek, nem sejtik, hogy harmadnap mire virradnak majd.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma: mindörökké. Mióta ő Istenre nyíló kapuvá tette a halált, azóta minden emberi szenvedés a megváltás eszköze lehet. Azóta minden könnyes arcon földereng a húsvéti öröm ígérete is.

Köszönjük, Urunk, hogy végigvezettél szenvedéseid állomásain. Add, hogy minden bajunkban a Te keresztutadon tudhassuk magunkat, és a mi életünk útja is a föltámadás dicsőségébe vezessen. Aki élsz és uralkodol mindörökké. Amen

(Írta: Jelenits István)