Szent János apostol és evangélista

Szent János apostol volt a „szeretett tanítvány”, a negyedik evangélium és a Jelenések könyvének szerzője.

Testvérével, Jakabbal első követői voltak Jézusnak. Anyjuk volt az, Salome, aki kérte Krisztust, hogy egyik fia jobbról, a másik balról üljön majd Isten országában. „Nem tudták, mit kérnek”.

Péterrel Jánost küldte előre Jézus, hogy az utolsó vacsorát elkészítsék. János volt az aki a vacsora alatt Jézus mellett volt az asztalnál. Neki mondta meg Jézus, ki az aki elárulja majd.

Ott állt a kereszt alatt, az ő gondjaira bízta Máriát, akit gyámanyjául rendelt. A sírhoz is elsőnek szaladt az asszonyok híradására.

A Galileai tengernél elsőnek ismerte fel Jézust, őrá mondta az Úr: „Akarom, hogy ő így maradjon„.

Jeruzsálemben tartózkodott a kb. 50-ben megtartott apostoli zsinatig, Szent Pál úgy keresi fel, mint az Egyház egyik oszlopát. Ezután Kis-Ázsiában terjesztette a hitet, Efezusban élt. Domiciánus császár forró olajba dobatta, de sértetlen maradt..

Patmoszba száműzték, öregkorában már prédikálni sem tudott, csak azt hajtogatta: „Gyermekeim, szeressétek egymást” ugyanis ezt tanulta az Úrtól, és ez önmagában is elégséges -magyarázta. Efezusban csendesen halt meg, körülbelül 100 táján. Ő az egyetlen apostol, aki nem lett vértanú.

A 4. századtól Keleten is, Nyugaton is ünneplik.

”Istenünk, ki Szent János apostol által föltártad előttünk Igéd titkait, kérünk, add, hogy amit ő oly nagyszerűen megírt, azt értelmünk kellő fölkészültségével fogadjuk be!“