Vreden – Nagyvárad testvérkapcsolat

Nagyváradtól – Vredenig

Január 18 és 27 között került megrendezésre városunkban az Ökumenikus Imahét a Krisztus hívők egységéért. Idén ifjúsági programmal történt a nyitás majd január 19-én  vasárnap délután a római katolikus székesegyházban gyűltünk össze közös imára, ekkor templomunkban nem végeztünk esti szentmisét. Plébániánk két alkalommal képviselte egyházunkat. Január 20-án hétfőn az evangélikus közösségnél illetve január 27-én hétfőn a magyar baptista imaházban. Január 21 és 25 között testvérplébániánkhoz Vredenbe látogattunk egy 11 fős csoporttal. Voiticsek Árpád és Ilona, Veres Julianna és Bernadett, Balogh Ildikó és Kovács László, Fodor János, Bakos Róbert, Hatvani Gizella, Fábián Bernadett valamint Ft. Pék Sándor. Debrecen – Dortmund légiútvonalon érkeztünk meg, majd rögtön a landolás után a FC Schalke 04 labdarúgóklub sportlétesítményét látgattuk meg, ami lelki szempontból is jelentős volt, hiszen a stadionban központi helyet foglal el a kápolna. Aznap Vredenben találkoztunk több ismerőssel akik vacsora keretében üdvözölték a látogatásunkat. Január 22-én iskolás szentmisén vettünk részt majd a plébánia lelkipásztori csapatával találkoztunk. Délben a helyi korházat látogattuk meg, ahol ebéddel vártak minket, majd a plébánia közösségi termében közösségi est volt, amikor Rainer Pag a gyalogos zarándoklatáról képes beszámolót tartott. Ez a vetítés az estnek egyik csúcspontja volt, hiszen komoly érzelmek ébredtek ennek a „legendás” teljesítménynek a kapcsán. Január 23-án szerdán közösen egy nagybusszal egy bencés kolostorhoz utaztunk, ahol egy szerzetes atya előadást tartott a rendi életről. Ez után ebéd volt, majd a Billerbecki Szent Ludger dómba közös szentmisét ünnepeltünk. Csütörtökön délelőtt Lüntenben vettünk részt szentmisén majd Zwillbrock-ba a barokk templomban tettünk látogatást. Este zenei matinén voltunk a Georgianum Gimnáziumban. Sok élménnyel és örömmel megajándékozva érkeztünk haza Nagyváradra.

Október 24 és 29 között a testvérközösség csapata látogatott el hozzánk Vredenből. Érkezésük után a pincében fogadtuk őket mindazokkal, akik már jártak náluk. Pénteken a szentmise után városlátogatás, majd közös ebéd volt, este pedig a püspökségen volt vacsora a tiszteletükre, ahol Exc. Böcskei László püspök úr kalauzolta őket. Szombaton Nagykárolyba utaztunk, ott volt közös szentmise németül, majd ebéd. Vasárnap részt vettek a 11-es szentmisén, majd családok látták őket vendégül kis csoportokban. Hétfőn Újpalotára utaztak ott volt ebéd majd este az egyetemistákkal találkoztak táncest keretében. Hálás köszönet mindenkinek a vendégfogadás szervezésében. A 16 vendég örömmel és sok-sok élménnyel távozott. Rainer Pag gyaloglására felajánlott adományokból a Szent László iskolának adományozott a hittanterem berendezésére.

Véget ért a vredeni Rainer Pag gyalogos barátságútja (2019. július 14-2019. szeptember 26.). Összesen 2066 km-t 61 nap alatt. Gratulálunk a fantasztikus teljesítményhez!

Rainer 2019. szeptember 26-án érkezett meg, az esti mise előtt. Egyházközségünk kisebb, de annál lelkesebb csoportja fogadta őt a templom előtti téren, énekszóval, tapssal, „hamubasült” pogácsával és a bajnoknak kijáró pezsgővel 🙂
Az örömteli fogadtatás után együtt vett részt a kis csapat az esti szentmisén.
Soli Deo gratias!

Kérésére minden szentmise alatt meggyújtottuk az oltárra kihelyezett gyertyát és hordoztuk őt imáinkban.

http://hirek.varad.org/2019/09/29/baratoktol-baratokig-zarandoklat-vredenbol-nagyvaradra/?fbclid=IwAR2-plIYdFtf0dNksgTK_ikcF5TRh4idZ92ypqHVZ4plHHnPomXsq1fziu0

https://www.biharinaplo.ro/helyi/2019/10/01/gyalog-vredenbol-varadra-baratoktol-baratokig.biharinaplo?fbclid=IwAR17YOmWaiIlGfYLO7dOD2sQc5UYWsUh-po4XuUaL2-FI9XkLYQZQSFscVg

https://www.facebook.com/9546c448-c935-4fac-9331-1c42cb12952c

Szeptember 27. – Üdvözlet mindenkinek! A hivatalos megtett kilométerek száma: 2066 (kilométer).Még egyszer köszönöm mindazoknak, akik imádkoztak értem és hittek bennem. Mindez nagy segítséget, támogatást és motivációt jelentett számomra az elmúlt hetekben.

Szeptember 26. – 16.15-kor megérkeztünk Romániába.

Szeptember 24. – Máriapócs. Nagy meglepetésben volt részem, megérkezett Pék Sándor atya Antónióval, Krisztinával és Róberttel Máriapócsra. késő este érkezette Attila és Erik is. Megismerkedtem a festőkkel, Petroval, Paulóval és Voloda-val! 

Szeptember 21. – Máriapócs. 

Szeptember 20. – Épp egy éve, hogy először jártam Máriapócson.  31 km ma 6 óra alatt.

Szeptember 19. – 35 km-rel közelebb a célhoz…

Szeptember 18. – Megérkeztem Tokajba. A ma esti szállásom közvetlenül a Mária úton található. Élvezem a borvidéket !!!

Szeptember 17. 

Szeptember 16. – a mai nap elég rövid volt. 16 km “csak”. eredetileg 20-nek kellett volna lennie. Miskolc

Szeptember 15. – ma nem volt túl hosszú, fel-le, át bokron, völgyön… 23 km, most 1811 km van még hátra. Ma ismét nagyon kedves emberekkel találkoztam. Érdekes módon, mindenki azt kérdezte hogy, hogy egyedül csinálom ezt, semmi kíséret és védelem nélkül… de semmi gond mostanáig.

Szeptember 14. – Egerszalók és Bogács

Szeptember 13. – Úton….6,30 óra mozgásban 31 km…

Szeptember 12. – Úton….

Szeptember 11. – Ismét úton….

Szeptember 9.-10. – Üdv mindenkinek, az első nap Budapesten már véget is ért. Egy csodálatos nagyszerű város!!! A kedves barátaim, is itt vannak velem!!!

Szeptember 9. – Üdv mindenkinek, az első nap Budapesten már véget is ért. Egy csodálatos nagyszerű város!!! A kedves barátaim, is itt vannak velem!!!

Szeptember 7. – Aszódból  buszozok vissza Budapestre, ahol találozok a barátokkal. Kis pihenő s folytatom az utat.

Szeptember 6. – A mai nap nagyon vegyes volt. Csendes erdei ösvények, külvárosi utak majd nyüzsgés és a nagyváros. Az első benyomás Budapestről,hogy hatalmas és lenyűgöző!

Szeptember 5. – 2 km-re Budapesttől, 2 nappal korábban, mint ahogy tervezte! Köszönöm azoknak, akik imádkoznak értem, és gondolatban velem vannak!!!

Szeptember 4 – … Ma 38 km így már csak 35 km-re vagyok Budapesttől. Egyre közelebb vagyok a kedves barátaimhoz  Nagyváradról!!!

Szeptember 3 – … Csókakőn egy farmon … nemsokaára elérem Budapestet.

Szeptember 2 – … Összességében azt hiszem, hogy  1552 km.

Szeptember 1 – Ma most először vagyok egy “valódi” zarándokházban, Bakonybélben. Kolostor egy fogadóval a zarándokok számára.

Augusztus 31 – Majdnem 33 km, összesen 1462 km, Pápa a mai hely… Megint nagyon meleg van, aztán szakadó eső… továbbá is imádkozva az egyházért, mindannyiunkért. Nemsokára találkozunk …

Augusztus 30 – A 23 km először nem hangzik túl soknak….nagyon meleg van…. Sárvár….

Augusztus 29 – Ma volt ismét volt valami “vad”  az úton. Biztonságos távolságból láttam, hogy vaddisznók járkálnak körülöttem. Aztán hirtelen őzugrott ki a mellettem lévő bokorból….de találtam sok gyönyörű kis kápolnát is az úton, …. 

Augusztus 28 – Ez a 38. zarándoknap volt! 10.30-kor átléptem a magyar határt. Ma este Csepregen vagyok.

Augusztus 27 – Irány Magyarország!

Augusztus 27 – Ma 34 km-es futás 1200 m felfelé és 990 lefelé … elég! Összességében 1306 !!! Krumbachban foglaltam szobát. Még 3 nap a következő határátkelőig.

Augusztus 22 – Az első éjszaka a bécsi Mödlingben. 25 kilométert sétáltam a bécsi erdőben. Hedwig és Adalbert lakásáig olyan volt, hogy a 35 km úgy éreztem, mint 50 … nagy öröm volt újra találkozni Hedwig Ryszard Gawluk húgával, aki évekkel ezelőtt Vredenben lelkész volt. Vacsora közben a legnagyobb és legszebb meglepetés: személyesen Richi volt !!! 

Augusztus 20 – Ma 42 km. Most a Neuburg kolostorban vagyok. Igazából ma Bécsbe akartam menni. De ez már túl késő és bonyolult nekem…
Ez egy hosszú, kimerítő út. Részben az országút mentén és hosszú erdei utak…

útközben…

Augusztus 19 – Egy kis útvonal változtatás Eggenburg felé….. nagyon kedves emberekkel találkoztam (Manuela, Olivier és  a kis Lena) az osztrák határ előtt… 

Holnap ismerősökkel találkozom Bécsben … Ryszard Gawluk ott él a férjével … ez három nap szünetet jelent….

Augusztus 17 – Mára kész … 41 km 8,30 óra alatt …

 

Augusztus 13 – Jó idő, szép tájak, kedves emberek. Két másik túrázóval – apa és fia – tette meg a 33 kilométer hosszúságú útszakaszt és immár 924 km távolságot tudhat maga mögött, melyet 26 útszakaszban, közel egy hónap – azaz 30 nap alatt tett meg! 
150 km-re Ausztria nyugati határától már “csak” 1125 km áll előtte.

Augusztus 12 – A 3 nap a kolostorban túl gyorsan telt el. És mégis túl hosszú. A kezdés nagyon nehéz volt. 3 óra és 15 km elteltével végül magam mögött hagytam Prága városát. Csaknem 30 km volt az erdőn keresztül és ez állandó esővel! Bécs felé közeledek….

Augusztus 8 és 11 között – 27 km után megérkeztem a Strahov Kolostorba. Találkoztam Damian atyával… a Nobert sör is igazán finom volt..

Augusztus 7 – A gyönyörű mezőségi utak és a forgalmas utcák után most itt ülök a Kralupy nad Vltavou katolikus egyház “lelkipatikájában”! Nem túl gyakran található itt katolikus templom, ahol délután 17.30-kor is szentmisét tartanak!

Augusztus 7 – 33 km után kellett keresnem első szállásaimat Csehországban. Nem olyan könnyű … találkoztam egy Josef Rott nevű emberrel….Beszélgettünk németül-angolul-csehül … Aztán továbbment. Amikor át akartam menni a hídon Roudnice Nad Labem felé, valaki hirtelen rám szólt…. Josef volt, ittunk egy sört…. jó volt újra összefutni.

Augusztus 4 – öt napig együzz vándoroltak velem. Köszönet  Martinnak, Reinhardnak és Matthiasnak a több mint 700 km-ért. Körülbelül 15 km-re a cseh határig. Holnap átlépjük az első államhatárt !!! 

Augusztus 3 – 25 km-re Pirnáig.

Augusztus 2 – Egész nap megengedhető hőmérsékleten Meissentől Drezdaig az Elba mentén! 25 km.

Augusztus 1 – Most érkeztem Meissenbe! Ma 33 kilométer az Elba mentén.

Július 29 – A hely neve Bad Schmiedeberg. Torgauban várom, hogy megérkezzek a túrázó barátaim … Immár 608 km-rel közelebb hozzánk, a nagyváradi közösséghez 

Július 29 – Oranienbaum

Július 27 – Miután Marc és én tegnap kellemes napot töltöttünk Magdeburgban, ma ismét folytattam utam …. úgy, hogy először kijöttem a nagyvárosi dzsungelből, Marc elhozott Schönebeckbe. Onnan jó 33 km-re sétáltam  az Elbe felé.

Július 25. – A katedrális látogatása és a Podiatrist Maren Elsholz gyakorlatán való találkozó mellett, Marc és én a Premonstrateniakban voltunk. Holnap elmegyünk Szent Norbert korábbi sírjához.

Július 24. – Megérkeztem Magdeburgba, 40km és összesen 443km után 19.15-kor találkoztam Marc-al. Sajnos a lábaim nem olyanok, mint amire számítottam. Talán itt maradok egy nappal a tervezettnél hosszabb ideig.

Július 23 – Ma 36 km, összesen 403 km. Természet, órákig egy emberi lélek, kivéve én … és ott vannak a szarvasok, nyúlak, gém, kócsag .. stb. Nagyszerű !!!

Július 21 – Golsar szívében …

Július 22 – Halberstadtban egy “zarándoklakásban” ülve … Ez egy hely, amely Osterwiek-hez tartozik, Harz megyéhez. Aztán utam egy kedves gyógyszerésznőhöz vezetett, Johanna Teschnerhez.

Majdnem 200 km 5 nap alatt … Szent Márton templom Blombergben. 

Július 17. – Most Stuckenbrock vagyok. Az éjszakát a Szent János baptista lelkészlakban töltöttem. Köszönet mindenkinek.

Megérkezve a kolostorba, Szentmisét ünnepeltünk Gottfried atyával. Kb. 135 kilométer a 3 nap alatt….

Tegnap Walbertnél, ma este Heinrichnél … sokan voltak Norbertsteinben … a Tungerloh kápolnák előtt az ismerősök sorakoztak az utcákon … nagyon nagy  támogatás ez …

Nottuln -ban. Gyönyörő szép falu.

Rainer Pag útja Vredentől Nagyváradig

– 1400 km – kb. 300 óra gyaloglás – 

Július 14 -én volt az indulás 6.20 kor. Köszönöm mindenkinek, aki a helyszínen volt, de mindenkinek, aki gondol rám most és az elkövetkező napokban!!! 😊

Nagyváradtól – Vredenig

Január 22–26. között Pék Sándor atya vezetésével 17-en meglátogattuk vredeni testvérplébániánkat, barátainkat. Ezúttal is tartalmas napokat tölthettünk együtt, hála és köszönet illeti ezért vendéglátóinkat.
Első napunk Vredenben

Tovább ...

Szokás szerint reggelivel indult, ezúttal reggel 7-kor, ugyanis hivatalosak voltunk a negyed kilenckor kezdődő gyermekmisére, melyet mindannyian érdeklődve vártunk: az első alkalommal itt lévők szintúgy, mint akik már másodjára vagy sokadik látogatásuk során már megtapasztalták ezen misék felemelő hangulatát.
A misét Christopher atya tartotta, míg a gyerekek a barátság minőségéről, tartalmáról szóltak néhány szót, ehhez kapcsolódóan hangoztak el a könyörgések is. Chistopher atya hangsúlyozta: a barátság nem csak olyan személyek közt alakulhat ki, akik nap mint nap együtt vannak, hanem olyanok közt is, mint két, egymástól nagyon távol lévő csoport tagjai, mint például a vredeni és a váradi hívek közt. A barátság minőségi építéséhez kiemelte a hit, a közös imádkozás, valamint a szeretet fontosságát. A misén ismét elhangzott a Miatyánk németül – a gyerekek részérõl –, s magyarul a mi részünkről, így megélve a közös imádkozás erejét, örömét.
A mise után átmentünk a Szent György plébánia nagytermébe, ahol a szerdánként megtartandó lelkipásztori team gyűlésén vehettünk részt. Itt rövid bemutatkozást követően beszélgetést indítottunk egy nagyon aktuális tematikával: a jó és szép dolgok mellett mit találunk aggasztónak napjaink embere hitbéli életének kapcsán. A komoly beszélgetés során azért volt alkalmunk néhányszor jót nevetni is.
A találkozó után Rainer, a sekrestyés fogadott bennünket a Szent György-templomban, ahol megtekinthettük a gyönyörű betlehemi jászolt. Az idén megtudtuk, hogy ez a kép tulajdonképpen egy mozgásban lévő történet, ugyanis hetente elmozdítják a figurákat, mutatva ezáltal, hogy mindannyian haladnak saját útjaikon. Ott, s akkor jutott ismét eszembe Sándor atya prédikációiban számtalanszor elhangzott mondata: életünk egy állandó mozgás, egy valahonnan valahová történő haladás, melynek minőségéről hitünk s szeretetünk hivatott – úgymond – gondoskodni.
Templomi látogatásunk csúcspontjához érkezvén, házigazdánk felvezetett bennünket a toronyba, a „harangok termébe”, ahonnan láthatók Vreden havas házai mind a négy égtáj irányába. Ám útközben, felfelé menet, az óramű szintjén rövid szünetet tartva tanúi lehettünk a toronyóra beállításának is. Odafönn, a „teremben” a harangok alatt állva megnézhettük ezen óriási tömegeket mozgató apró kis kütyüket, meghallgathattuk a harangok történetét, mígnem Rainer megkérdezte tőlünk: szeretnénk-e hallani is őket? Eléggé határozatlanul vágtuk rá az igent…
S megszólalt sorban mind az öt harang, gyönyörű játékot produkálva. Vendéglátónk állítása szerint így tudatta Vreden lakosaival, milyen neves vendégei vannak.
Ezen élmény után, lefelé haladva megálltunk az orgonánál, ahol a fiúk, azaz Attila, Baricz, Zolika és Erik két éneket előadva tovább emelték e csodás hely hangulatát, nagy sikert aratva.
Ebédre a közeli klinikára voltunk hivatalosak, ahol megtekinthettük a legújabb, frissen átadott épületszárny létesítményeit. Vezetőnk, Jutta, elmondta, hogy az igény régóta megvolt ezen új létesítményre és nagyon örülnek, hogy végre megvalósult.
A délutáni pihenőt követően vendéglátóink néhány autóval egy közelben élő verklikészítő mesterhez vittek bennünket. A „bemutató teremben” megismerkedhettünk a zenegépekkel, működésükkel és csodálatos hangjukkal. Kérdéseinkre válaszolva a mester elmondta mennyi ideig készül egy ilyen remekmű, hogyan történik a hangolása, majd bemutatta hogyan készül el maga a dallamot hordozó papírszalag, amely biztosítja a mű pontos lejátszását. Tiszteletünkre elkészítette egy általunk közismert dallam papírját is, melyet le is játszott az egyik zenegépen. Látva érdeklődésünket, kezünkbe adott egy-egy verklisípot, melyekkel egy kottán bemutatott dallamot játszhattunk le. Nagyon jól ment néhány próba után, olyannyira, hogy a fiúk már saját dallamokat is előadtak.
A zenehallgatás után uzsonnáztunk, majd visszaindultunk a szállodába, ahol elköltöttük a jól megérdemelt napzáró vacsoránkat, megülvén azt síppal-dobbal, s minden jóval, visszagondolva az eltelt nap eseményeire, valamint új ismerőseinkre.

Balog Éva, Papp Gyula

Vredenből a testvérplébániánkról egy csoport, mivel 23-án a repülőgépet lekésték, 24-én megérkezett Nagyváradra. A program a püspökségen vacsorával kezdődött, ahol a kapcsolat 5 éves tartalmát is megünnepeltük. Csütörtökön látogatásuk után Újpalotára mentünk majd koncerten vettek részt a Filharmóniában, majd este az egyetemistákkal találkoztak. A sok szép színes programba vehettek részt. Többek között Máriapócsra is elzarándokoltunk német testvéreikkel, hogy  ők is közelebbről megtapasztalhassák a mi szokásainkat.  A magyar nemzeti kegyhelyen volt közös szentmise, ebéd majd rózsafűzér. Este érkeztünk haza ahol egy vacsora keretében búcsúztunk el vendégeinktől, akik szombaton Debrecenből repültek haza. 

Szeptember 9-én Christoph Thebireld atyát Vredeni plébánosnak iktatták be, mivel magán az ünnepségen nem lehettem jelen, augusztus utolsó napjaiba Vredenbe utaztam, hogy jókívánságainkat tolmácsoljam testvérplébániánk új plébánosának.

Plébánosunk Ft. Pék Sándor atya június 24-én vasárnap Vredenben a németországi testvérplébánián, részt vett a plébános Ft. Wachtel Giudo atya búcsúztatásán, akit elhelyeztek. Az ünnepi szentmise délután 2-kor volt, majd egy közösségi teremben több százan köszöntek el a nagyon szép munkát végzett plébánosuktól, ott a nagyváradiak köszöntését is tolmácsolta.

Nagyváradtól Vredenig

Első nap: „Szomorúak vigasztalója”

Január 23–27. között, a vredeni testvér-egyházközösségünknél tettünk látogatást. Plébániánkról, Pék Sándor atya vezetésével, tizenkilencen indultunk útnak a nagyváradi repülõtérrõl: Antal Zoltán, Balog Éva, Baricz Hunor, Boros Mária, Csávossy György, Dorhoi Kornélia, Dorhoi Róbert, Fábián Attila, Korodi Erik, Kötting Krisztina, Pap Gyula, Rozin Erzsébet, Rozin Elemér, Szabó Emese, Tõtõs Erzsébet, Veres Bernadett, Voiticsek Ilona és Voiticsek Árpád. Terveink szerint a Vredenben töltött napjainkról külön lapszámokban részletesen beszámolunk a kedves híveknek.

Tovább ...

Január 23-án, kedden délelõtt indultunk útnak a nagyváradi repülõtérrõl. Többen közülünk most utaztak elõször repülõvel. Düsseldorf Weeze reptéren landolt a gépünk, ahol vredeni barátaink énekkel, pezsgõvel és nem utolsó sorban szívük melegével fogadtak bennünket. Örömteli volt a találkozás.
Vredeni testvéreinkkel közösen továbbutaztunk Németország második legnagyobb zarándokhelyére, Kevelaerbe, a Kegykápolnához. A kápolnák terén található még a Gyertyák kápolnája, a Mária Bazilika, a Papok háza és a Gyóntatókápolna is.
A Papok háza zarándokközpontként mûködik leginkább. Az ide érkezõ zarándokoknak nyújt szállást, információkat a turistáknak. Itt együtt ebédeltünk, többek között a német lakodalmi levest is megízlelhettük.
Ebéd után a Kegykápolnához vezetett az utunk. Érdekes volt számomra, hogy egy kicsinyke kép, milyen nagy csodákat és még nagyobb tiszteletet tud kiváltani az ide érkezõktõl. Röviden elmesélem a kápolna történetét.
Hendrick Busman 1641 karácsonya elõtt útban hazafelé a kevelaeri legelõn hallott egy hangot: „Ezen a helyen építs nekem egy kápolnácskát!” Az elkövetkezõ napokban ismétlõdtek a hallomások, ezért elhatározta, hogy felépíti azt. A következõ évben a felesége álmában jelenést látott. A felépített kápolnában a Szûzanya képét látta elhelyezve. Ez a kép nagyon hasonlított arra a Mária képre, amelyet néhány nappal azelõtt egy katona kezében látott. Ez a luxemburgi Istenanya kép volt, melyet mint a Szomorúak vigasztalóját tiszteltek. Busman mindent megtett annak érdekében, hogy a felesége álmát megvalósítsa. Így 1642 júniusában a plébános elhelyezte a kegyképet a kápolna oltárában. Nemsokkal késõbb a kápolnát átépítették. Egy kicsi, de gazdagon díszített hatszögletû kápolnát alakítottak ki. Az ikon képe meglehetõsen szerény, rézbõl és papírból készült, és nem nagyobb, mint a tenyerünk. Szûz Máriát ábrázolja a kis Jézussal, mindketten koronát viselnek, Mária kezében jogart tart és széles palástot visel. A Szûzanya felett a következõ szavak olvashatóak: „Szomorúak vigasztalója könyörögj érettünk.” A kegykép ezüstkeretben van elhelyezve, fölötte aranyozott korona, drágakövekkel díszítve.
A Gyertyák kápolnáját 1643-ban kezdték el építeni. Különlegessége, hogy az ide érkezõ zarándokcsoportok adományként minden évben egy nagy gyertyát hoznak magukkal, melyeket kihelyeznek a kápolnában. Ezek a gyertyák méretben a húsvéti feltámadási gyertyához hasonlítanak, és az érkezõ város vagy plébánia címere, szimbólumai láthatóak rajta. Itt közös szentmisén vettünk részt a vredeni vendéglátóinkkal.
A zarándokok nagy számban érkeztek a kegyképhez, mely szükségessé tette a Mária Bazilika felépítését. A neogótikus stílusban épült templomot 1864-ben szentelték fel. Minden év májusában jelképesen megnyitják a tempolomot. Egy kalapáccsal megkopogtatják a fõbejáratot és bevonulnak rajta, majd Mindenszentek ünnepén elhagyják azt. A fõbejárat is ezt a jelenetet ábrázolja.
2015-ben a nagy világvallások képviselõi is elzarándokoltak Kevelaer városába. A vallásközi zarándoklaton, keresztények, zsidók, muszlimok együttesen imádkoztak és felszólaltak a gyûlölködés, a háború és az erõszak ellen. Ennek szimbolizálásaként a Kápolnák terén meggyújtották a Béke Fényét.
Ilyen lelki élményekkel gazdagodva vezetett utunk tovább Vredenbe, ahol elfoglaltuk a szálláshelyünket.
Ez történt velünk vredeni látogatásunk elsõ napján, a következõ lapszámainkban a testvér-egyházközösségünkkel töltött napokról olvashatnak majd.

Tõtõs Erzsébet

Második nap korán keltünk, mivel egy gyerekmisére voltunk hivatalosak a Szent Felicitas-zárdatemplomba. Miután elfoglaltuk helyeinket, izgatottan figyeltük a bevonuló kisiskolásokat, akik ugyanolyan kíváncsian néztek minket. A gyerekmisét – ami tulajdonképen egy misébe foglalt, templomban tartott nyílt óra –, a gyerekek szerkesztik, egy bizonyos elõre megbeszélt témáról. Ez a mise a barátságról szólt.

Tovább ...

Guido atya bevezetõje után a tanulók elmondták s bemutatták mit értenek a barátság alatt, és hogyan élik meg õk ezt a kapcsolatot, miért fontos a barátok közt az õszinteség, a türelem, a hûség és az egyetértés. A PowerPoint után folytatódott a mise és a gyerekek tágra nyílt szemekkel nézelõdtek hátra, ránk, meghallván a Miatyánkot magyarul. Szerintem tetszett nekik. Majd rendezetten fogadták az áldást s a mise végeztével barátságosan integetve távoztak a templomból. A Szent Felicitas-zárda egy úgynevezett Damenstift volt, azaz hölgykolostor, ahova a tehetõs családok küldték leányaikat nevelés céljából. A kolostort a IX. században alapították, s egyike volt az elsõ leánykolostoroknak Westfalia-ban. Mise után átmentünk a plébániára, ahol találkozhattunk a parókia pasztorális munkaközösségével. A team tagjai elmondták kinek mi a feladata a parókián belül. Ezt követõen mi mutatkoztunk be néhány mondatban. A találkozó után néhányan a csoportunkból meglátogatták a plébániával szemben levõ óvodát, miután mindannyian a Szent György-templomban gyûltünk össze, ahol Josef Schubert mesélt a templomról. A szenthely legrégebbi alapjai Kr.u. 820-ból valók, és az idõk folyamán 13-szor volt átépítve, ilyen vagy olyan módon. A II. világháborúban teljesen lebombázták, ám 1952 és 1957 között sikerült újjáépíteni, ötvözve régi és új idõk stílusait. Ebéd után néhány személygépkocsival egy farmra utaztunk, ahol két vállalkozó család életébe kukkanthattunk be. Elsõ vendéglátónk a biogáz termelõ erõmûvét mutatta be, valamint azt a sok borjút, melyeket három hónapos korukig nevel. Második vendéglátónk malacneveldéjével s disznóhízlaldájával kápráztatott el minket. Védõruhába öltözve – viccesen néztünk ám ki – vezetett végig a disznóólaktól a vezérlõszobáig, ahonnan figyelemmel követtük az állomány étkeztetését és súlybéli gyarapodását. Megismerhettük két fiukat is, akik közül a nagyobbik biztosan végzi el a rábízott teendõket. Büszkén mutatták be legújabb gépcsodájukat, mellyel kifizetõbbé válik a melléktermék elszállítása. Ám mindannyian hitetlenkedve hallgattuk, hogy mind e sok malac – 800 – mellett kénytelenek más munkát is vállalni, hogy a farm valamilyen módon rentábilis legyen. Látogatásunk végeztével visszatértünk a parókiára, ahol nagy bulinak néztünk elébe. Rövid idõ alatt megtelt a nagyterem német s magyar szóval, jókedvvel és zenével. A finom vacsora elköltése után egyetemistáink táncra perdítették az egész Bruderschaftot. Vredeni barátaink sem kérették magukat sokáig, hamar elõkerült a tangóharmonika s szép német dalok hangoztak föl, rövid idõn belül együtt énekeltünk abból a bizonyos piros könyvecskébõl. Kissé fáradtan, ám annál vidámabban tértünk nyugovóra, izgatottan várva a következõ nap legalább ennyire érdekes pillanatait.

Balog Éva és Pap Gyula

3 nap

Elzarándokoltunk Coesfeldre, Flemschbachra és Dülmenbe. Reggeli után acsoportunk összegyűlt a Szent György Plébánia termében, ahol Guido Wachtel atya várt minket és elmondta a nap programját, elmesélte mit kell tudnunk a Coesfeldi Keresztről és hogy Flemsbachban megnézzük boldog Anna Katherina Emmerick szülői házát, valamint a dülmeni nyughelyét. Az atya vezetésével csoportunk elindult két mikrobusszal és két személygépkocsival a 35 km távolságban lévő Coesfeld felé, a Szent Lambert-templomhoz. 

Tovább ...

Megérkezésünk után Guido atya elmondta, hogy ez számára egy különleges hely, mert ő itt szolgált 18 éven keresztül. Coesfeld város körül egy 12 km hosszú Keresztút található, amit az ottani hívek, valamint az ide zarándokolók is végig járnak Nagypénteken és a szeptember 14-ei, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe utáni vasárnapon. A Coesfeldi Kereszt nem egy hagyományos formájú, hanem egy kevésbé ismert, Y formájú kereszt. A feszület, ami a Szent Lambert-templomban áll az oltár helyén, több mint 3 méter magas és majdnem 2 méter széles. A korpusz bal oldalán és a fején ereklyék voltak elhelyezve, ezért sok éven keresztül ez egy búcsújáró hely volt. Most az ereklyét egy kisebb keresztbe helyezték, értékes, díszes kövek közé. Ha a kereszt alá, a bal oldalára állunk és feltekintünk rá, látjuk az Úr Jézus ábrázolásán a sok szenvedést, amit át kellet élnie a mi bűneinkért és a világ összes bűneiért. Egy rövid elmélkedés és közös ima után, Guido atya megáldotta egyenként csoportunk minden tagját, az ereklye hordozó kereszttel. Ezután ismét útra keltünk, a Coesfeldhez tartozó Flamschen gazdaság felé. Ebben a házban született és nevelkedett Anna Katherina Emmerick, akit 2004-ben II. János Pál pápa boldoggá avatott. Anna Katherina Emmerick egy szegény paraszt családban született, kilencedik gyermekként. Az emlékház úgy van berendezve, ahogyan annak idején a család élt szerény otthonában. Itt megtudtuk, hogy Anna Katherina szolgálóként és varrónőként is dolgozott azért, hogy pénze legyen álma megvalósításához, hogy beléphessen a kolostorba. Végül 1803-ban, apja támogatása ellenére mégis sikerült 29 éves korában bevonulnia a dülmeniágoston rendi kolostorba. A ház megtekintése után Guido atya Coesfeldben megvendégelt bennünket egy kiadós ebéddel. Hogy Anna Katherina Emmerick nyomát kövessük, csoportunk útra kelt Dülmen felé. Itt először megtekintettük a Szent Kereszt-templomot, ahol a földi maradványai nyugszanak, majd a kis múzeumot, amelyben sok személyes emléktárgya látható. Többek között itt vannak kiállítva fejkendői, amelyeken még látszanak a véres foltok, tudniillik, homlokán viselte a mi Urunk Jézus Krisztus töviskoronázásának sebeit. Sokat volt betegés idejét elmélkedéssel töltötte, legtöbbet Jézus Krisztus kínszenvedéséről. Gyakran végigjárta elmélyülten imádkozva a Coesfeld körüli keresztutat. Látomásai is voltak Jézus szenvedéseiről és nem csupán homlokán, hanem egész testén Jézus szenvedésének stigmáit viselte. Csoportunk, miután megtekintette az emlékmúzeumot, visszatért a templomba, Boldog Anna Katherina Emmerick sírjához, ahol közösen imádkoztunk, először németül utána magyarul, majd lelki élményekkel feltöltődve, vissza utaztunk Vredenbe. Itt vacsorával vártak minket: megkóstolhattunk helyi ételeket, amiket a vredeni barátaink készítettek, valamint tiszteletünkre a magyar zászló színeiből álló vendégváró italt kevertek, amit „Ungarn”-nak neveztek el. A helyi DJK-KAB Sportklub pár tagja egy meglepetéssel készült a találkozásra. Átnyújtottak Pék Sándor atyának egy mezt, hogy jelképezze a kötődést a vredeni és a nagyváradi sportkedvelők között. Az egész este nagyon jó hangulatban telt, jókat beszélgettünk a barátainkkal, majd későn, elfáradva visszatértünk a szálláshelyünkre. Így telt a harmadik napunk a vredeniekkel.

Kötting Krisztina

 

4 nap

„ahol ketten vagy hárman összejönnekaz én nevemben…”

A Vredenben való tartózkodásunk egyik különleges napjára ébredtünk. A lelki töltekezésben gazdag napok után, a negyedik a múlt és a jelen harmonikusan összefűződő kapcsolatát tárta szemünk elé. 

Tovább ...

Az ember szíve összeszorul, amikor egy templom lebontásáról hall. A nyugati országokra jellemző kiüresedő templomok lehangoló helyzete ezt a kis várost sem kerülte el. Az elnéptelenedő katolikus közösségek a plébániák össze-vonásával sem voltak képesek fenntartani a központtól negyedórányi séta távolságra fekvő Szűz Mária tiszteletére felszentelt templomot. Az első években itt járt társaink még bemehettek a falai közé, ma már csak egy égbe nyúló magas torony, a tövében egy feszülettel jelzi a szent helyet. Jogosan tevődik fel bennünk a kérdés, hogy hogyan lehet egy ekkora veszteséget a közösség javára fordítani? Hogyan lehet Istent dicsérő szavak helyett (vagy mellett) Isten előtt kedves irgalmas cselekedetekkel imádkozni? A vredeniek egy szociális központot hoztak létre a régi templom területén, ahol testi és lelki fogyatékkal élő emberek számára biztosítanak otthont. A társadalom teljes értékű tagjaként tekintenek az ott lakókra, hiszen az ellátásukon kívül a központ fő céljának tekinti a sérült emberek közösségbe való integrálását. A közelben lévő gyár különböző alkatrészeket gyárt, mely többnyire sérült, de egy adott műveletsor elvégzésére képes embereket alkalmaz, segítve ezzel, hogy a társadalom hasznos tagjaként részt vállaljanak. A szomszédban lévő kávézóban volt alkalmunk megbeszélni a látottakat, ahol néhányan szintén az otthonban lakók közül szolgálták fel az italokat. Ez volt az a hely, ahol személyesen is találkozhattunk ezekkel a fantasztikus emberekkel, akik maguk is tettre készek és a kapott talentumokat jóra használják. A helyi múzeum megtekintése során megismerhettük Vreden földrajzi és történelmi sajátosságait, hologramos vetítéseken keresztül követhettük az öltözködési szokások alakulását. Itt található a Luther Márton által fordított biblia eredeti példánya is. A lebontott St. Marien-templom……helyén csupán a torony maradt.
A holland határ felé vettük az irányt a közösség tagjainak személygépkocsijába pattanva. Ammeloe nevezetű határváros Szent Antal-templomában együtt énekelhettünk, tanulhattuk az „ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben…” kezdetű éneket. A jelenlegi plébániaként szolgáló közösségi terem autentikus berendezése arra utal, hogy egykor patikaként működött. A terem díszeként szolgáló kandallóban a lángok szívélyes fogadtatásról árulkodtak, aztán a finom sütemények is ez hangsúlyozták. A picike utcaajtón besétáló társaság hamarosan a hátsó ajtó felé igyekezett. Egy tágas tér fogadott minket, ahol egy letűnt idő különböző tárgyaival berendezett egész udvartartást alakítottak ki. Egy falumúzeumot nézhettünk meg, mely a mieinktől eltérő módon nemcsak a mezőgazdaság különböző eszközeit, hanem a polgári társadalom jellegzetes tárgyait is bemutatta. Például a kézi mosás kellékein túl gazdag tárlat követte a mosógépek fejlődési állomásait is, illetve különböző mesterségek eszközeiből is számos és gazdag kincstár volt megtekinthető. Ebben a kellemes légkörben került sor arra a megbeszélésre, mely során a két település testvérkapcsolatának az elmúlt évre vonatkozó kiértékelűjét és a jövő év terveinek, rövid távú céljainak és feladatainak rögzítését szolgálta. Ahogy közeledett az este mindenki izgatottan készülődött az iskolások koncertjére. A különböző korosztályú, általános és középiskolás gyerekek, színes műsorrendet állítottak össze, helyet biztosítva a klasszikus fúvószenekar részére és a modern, mai tinédzserekre jellemző rockegyüttesek bemutatkozásának. A közönség soraiban ülve, néhány ének hallatán mi is dalra fakadtunk. Vredeni tartózkodásunk utolsó napja tartalmas, színes, érdekes és értékes programokkal telt.

Szabó Emese

A vreden-iek látogatása Nagyváradon

Október 10-14 között 12 személy volt Vredenből a testvérplébániánkról Nagyváradon. Mint minden évben idén is volt Jutta Wilkenhaus illetve Josef Schubert, akik vezették a csoportot, továbbá Guido Wachtel plébános is elkísérte idén a delegációt. Kedden érkeztek a debreceni repülőtérre és szerdán városnézéssel vette kezdetét a program, ami a várban végződött. Szerda délután Újpaotára utaztunk, ahol a Kötting család vendégelte meg a németeket, majd a templomban volt német nyelvű rózsfűzér és szentmise. Este pedig a bentlakó egyetemistákkal találkoztak. Zárásként élőzenés táncos mulatozáson vettek részt. Csütörtökön Szentjobbra zarándokoltunk nagybusszal. A szentjobbi templomban német nyelvű szentmisét ünnepeltünk, majd pedig az ottani gyerekotthont tekintettük meg, zárásként pedig a deportáltak emlékkersztjét koronáztuk meg. Csütörtök este az egyházmegye főpásztora fogadta a csoportot és ünnepi vacsorával kínálta meg őket. Pénteken a Szent László Római Katolikus iskola központot látogatták meg az ovodával bezárólag. Nagy érdeklődéssel követték az iskola törekvéseit és a szép műsort, amit a kis ovodások mutattak be. Szombaton a debreceni repülőtérről utazott haza a csoport az együtt töltött tartalmas napok után, amelyek tovább erősítették ezt a kapcsolatot.

Ismét Vredenben jártunk!

Suchen und fragen, hoffen und sehn,

miteinander glauben und sich verstehn,

lachen, sich öffnen, ranzen befrein:

Und Gott spricht sein Ja,

es stirbt unser Nein.

                                          Gotteslob 547-1

Keresni, kérdezni, remélni és vágyakozni,

együtt hinni és egymást megérteni,

nevetni, nyitottnak lenni, gondjainktól megszabadulni:

és akkor Isten azt mondja IGEN,

és meghal számunkra a NEM.

A fenti sorok vredeni látogatásunk minden napján elhangoztak a szentmiséken, tisztán tükrözve kapcsolatunk lényegét. Istentől kapott ajándék ez a barátság, amely immár ötödik évébe lépett. Idén, január 17–21. között Pék Sándor atya vezetésével tizenhárman érkeztünk a hollandiai Eindhoven repülőterére: Ambrus László, Anderlik Noémi, Czumbil Timea, Gulyás József, Hitter Levente,   Lovossy Renáta, Mogia Patrik, Nagy Katalin, Szabó Zsolt, Tankó Zita, Voiticsek Ilona és Voiticsek Árpád.

Vreden főterén a találkozás öröme ragyogta be az esti sötétséget. Barátaink forralt borral köszöntöttek bennünket.

Másnap, szerda reggel a helyi St. Felicitas iskolában kalauzolt bennünket Anja Rolvering, akit már évek óta jól ismerünk. Itt viselkedési- és tanulási nehézségekkel küzködő gyermekeket nevelnek, példás odaadással, elhivatottsággal. Ebéd után felkerestük Szent Norbert megtérésének helyét jelző sziklát, majd a Quadrant műanyag-feldolgozó gyárhoz érkeztünk. Itt dolgozik Matthias Lübbering barátunk, aki bemutatta a céget, majd végigvezetett a részlegeken.

Csütörtökön Németország negyedik legnagyobb, Észak-Rajna-Vesztfália tartomány legnagyobb városába, Kölnbe utaztunk. Nagy öröm számunkra, hogy vendéglátóink közül is sokan velünk tartottak, különösen örültünk a Nagyváradon megismert fiatalok népes társaságának. Szentmisén vettünk részt a St. Andreas templomban, majd következett a dóm, a kölni érsek székhelyének megtekintése.

A péntek délelőttöt Ahausban töltöttük. A Caritas tanácsadó központjában Peter Schwack kalauzolt bennünket, majd a helyi mecsetet kerestük fel. Délután a Tafel segélyszervezet székhelyén jártunk. Megdöbbentő, hogy ezen a vidéken, ahol gyakorlatilag nincs munkanélküliség, mégis szükség van egy ilyen szervezet működésére. Este a St. Georg templomban vettünk részt szentmisén, majd a plébánia közösségi termében felejthetetlen búcsú-estet szerveztek vendéglátóink.

A Vreden-i testvéregyház látogatása Nagyváradon

2016. október 18-22 között 24-en látogattak el hozzánk testvéregyházközségünkből a németországi Vredenből. Voltak többen olyanok is, akik már voltak. Idén több fiatal tagja is volt a csoportnak, aminek nagyon örültünk, mert igen fontos, hogy bővüljön és bővüljön ez a kapcsolat.

Első este a Posticumban volt a fogadó vacsora. Másnap reggel a plébánosúr vezetésével városnézés volt. Délután pedig a Szent Erzsébet öregotthont és az autistákat, valamint egy árvaházat látogattak meg, ahol sérült gyerekekkel foglalkoznak.

Csütörtökön Mária Radnára zarándokoltunk. A buszban mindenkinek alkalma nyílt elmondani imaszándékát, rózsafűzért imádkoztunk német nyelven. A hazafelé vezető úton pedig elménybeszámoló volt az aznapi tevékenységekről. Radnán szentmisét hallgattunk, keresztutat jártunk és megszenteltük azt a zászlót, amelyet ajándékba adtunk a német testvéreknek. Lipován a Caritas házban ebédeltünk és megálltunk Aradon is, ahol mindenki számára szabadprogram volt.

Pénteken Exc. Böcskei László megyéspüspökúrnál jártunk látogatóban, megnéztünk a székesegyházat, majd ebéddel zárult a délelőtti program. Délután Palotára látogattunk el majd este a búcsú vacsorára ismét a Posticumban gyűltünk össze.

A szombat délelőtti búcsúzás nehezen ment, amikor is a már régen barátokká lett vendégeink a debreceni repülőtérről hazautaztak.

Élménybeszámoló
a vredeni látogatásról – 2016. január 12–16.

Üdvözlöm a Forrás kedves olvasóit! A nevem Biró Kata, a Szent László-plébánia egyháztanácsának tagja, ugyanakkor a Posticum Szent Erzsébet-kápolnájának önkéntes sekrestyése vagyok.
A németországi Vreden városába utaztunk tizenketten, mint az apostolok. Reggel találkoztunk a Szent László-plébánián és „tudományos” eszközök segítségével (mérleg, mérőszalag) csomagoltuk bőröndjeinkbe a legszükségesebb cuccainkat. Debrecenben szálltunk repülőre, ami számomra beavatásként hatott, mert még soha nem utaztam repülőn. Amikor nekilendült a gép és nagy hangerővel felemelkedett, azt az érzést érdemes megélni! Aztán billegette a szárnyait, mintha elbúcsúzna a Földtől és rövid időn belül fennt voltunk a felhők felett. Hollandiában, Eindhoven városában szállt le a gép, ahol fogadtak a vredeniek. Autóval két órát utaztunk és csodáltuk a szép holland tájat. Alig észleltük, hogy átmentünk a holland–német határon, de azért azt tudni kell, hogy a határ német oldalán, Zwillbrock település közelében, a vallásháborúk ideje alatt megépült egy impozáns templom, amely a ferences szerzetesek gondozása alatt állt. Oda jártak szentmisére a katolikus hívek a határ mindkét oldaláról. Ezt a templomot egy későbbi időpontban meglátogattuk. Az ottani plébános részletesen és hangulatosan mutatta be nekünk a gyönyörűen felújított barokk műemlék templomot.

Olvass tovább....

Vredenben a Meyerink Szállóban voltunk elszállásolva, hárman egy szobában. Én Higili Marikával és Lőrincz Mimivel voltam. Összebarátkoztunk, sokat besszélgettünk és persze sokat nevettünk. Nem sokat időztünk, mert mindvégig igen sűrű volt a program. Röviddel ezután átsétáltunk a Szent György-plébániára, ahol sokan vártak bennünket. Az „alo” üdvözlés ismeretlen volt számomra, de a végére igazán élveztem. Az utcán is mindenki köszön mindenkinek.
A mi vezetőnk, Pék Sándor atya volt, aki végig fordított oda és vissza, s már a végére nagyon elfáradt. Sokan voltunk, akik nem beszéltük a nyelvet, de Sándor atya megnyugtatott, hogy elég ha németül mosolygunk.
A parókia közvetlen szomszédságában két gyönyörű műemlék templom helyezkedik el. A Szent György-templom méretben óriási, öt haranggal van ellátva és minden harangnak neve van. Fel is kapaszkodtunk a toronyba, a harangok közvetlen közelébe és a helyi plébános megszólaltatta a legnagyobbat. Ez engem egészen váratlanul ért és akkor, abban a percben megfeledkeztem, hogy jobb fülemre nagyothalló vagyok. A templom felépítése a 800-as évek végére datálható, és a sok viszontagság következtében sokszor újra kellett építeni. Az altemplomban a feltárások által látható leletek, fényhatások segítségével szemléltetik az évszázadok során többször is felépített templomot. Ugyanakkor egy filmen szimulálták magát a templomot a megfelelő korban.
A másik templom a Szent Felicitas-kolostortemplom, ahol nagyon magas rangú hölgyek kerestek menedéket. Ez egy hívek számára zárt világ volt, ezért kellett felépíteni a Szent György-templomot.
Többször voltunk szentmisén, egyszer az egyikben, másszor a másikban. Minden alkalommal kiemelt vendégként köszöntöttek és jó érzés volt látni, hogy reggel is és este is a templom tele volt emberekkel.
A római katolikus egyház gondozásában működik iskola, óvoda, öregotthon, menhely, kórház, ahova ellátogattunk és minden helyen külön-külön sok érdekes dolgot lehetett tapasztalni. A hosszabb együttlét hozzásegített közösségünk megerősödéséhez.
Indulásunk reggelén, a szentmisén az ottani ifjúsági zenekarhoz betársult a mi csapatunkból két partiumos zenepedagógia szakos egyetemista, Attila és Erik, kölcsönkapott szaxofonnal és tangóharmonikával, és együtt elénekeltünk egy ősi ír áldást, amely magyarul így hangzik:

Az Úr vezessen végig az úton, szerteszét, ha sodor is a sors
Mert, ha őbenne bízva bízunk, nagy örömben majd találkozunk
És míg újra látjuk egymást, szent kezében őrizzen meg Ő!

Letér az útról a gyarló ember, ám lelkében Jézus hangja súg,
Kövesd e hangot, azt mondja néked: „Én vagyok az élet és az út.”
Meglásd újra látjuk egymást, szent kezében őrizzen meg Ő!

A vredeniek látogatása

Október 17–21. között vendégeink voltak a testvéregyházközségbõl, Vredenbõl. Nagy öröm és ajándék számunkra ez a kapcsolat és 18-án, vasárnap a nagymise keretében felkértük Heinrich Gebing atyát, hogy áldja meg az újonnan megszólaltatott harangokat, amelyek az õ jóvoltából szólnak, ugyanis az aranymiséjének az adományait nekünk juttatta és ebbõl a felajánlásból tudtuk új rendszerrel ellátni a tornyunkat és így újra megszólaltatni templomunk harangjait is. Kilátogattunk Újpalotára, az ottani német kisebbséggel is egységet építeni. A Gálospetriben levõ gyermekotthont is felkerestük és az egyetemista csoporttal is nagyon jó hangulatban voltak együtt a vendégek. Találkoztak a Mária Légió és az imacsoportok képviselõivel, az egyháztanácsosokkal. Meglátogattuk az evangélikus templomot is. Az egyházmegye püspöke is fogadta a csoportot. Mindenki számára feltöltõdés az együtt töltött idõ és januárban mi készülünk újra meglátogatni õket.

Látogatásunk Vredenbe

2015 január 21-én plébániánk kis csoportja Pék Sándor atya vezetésével Vredenbe látogatott. Érkezésünk napján, délután szentmisén vettünk részt a Szent György-templomban, majd a plébánián találkoztunk a lelkipászto­rokkal és a plébánia munkatársaival.

22-én, csütörtökön a nap java részét Ahaus-ban töltöttük. Vendéglátóink bemutatták a fogyatékosok otthonát, ahol bepillantást kaptunk a lakókkal való példás törõdésrõl, életkörülményeik magas színvona­láról. Délután a helyi Schmitz nyergesvontató gyárat látogattuk meg. A hatalmas alapterületû, csúcstechnikával dolgozó üzem termékei világszerte ismertek.  Este külön­leges városnézés keretében ismertük meg Vreden bel­városá­nak nevezetes­ségeit.

23-án, pénteken a Szent György plébániáról indul­tunk Münsterbe – püspöki székhely, egyetemváros, a vesztfáliai békekötés városa. Központjában áll a Szent Pál székesegyház, melyet a 13. században 40 éven át épí­tettek. Impozáns méretei, díszítése, kincsei lenyûgö­zõek.Ezen a napon a papi szemináriumban ebédeltünk. Szentmise után indultunk vissza szálláshelyünkre. Este a Georgianum Gim­ná­­zium diákjainak zenés „Matiné”-ja kellemes kikap­cso­lódást jelentett.

Szombaton igazán izgalmas nap elé néztünk. Helyi családok ebédre fogadtak bennünket (három fõs csopor­tokban). Lehetõség nyílt alaposabb ismerkedésre, beszél­getésre.  Délután a Szent György-plébánia újévi fogadásán vettünk részt, ahol beszámoltak tevékeny­ségükrõl, idei terveikrõl, valamint partnerkapcsolatunk fejlõdésérõl, részleteirõl. A fogadás – és az együtt töltött napok – moderátorai, motorjai Jutta Winkelhaus, Guido Wachtel atya és Josef Schubert voltak. Hála és köszönet illeti õket, csakúgy, mint Pék Sándor atyát és Szabó Rolandot a szer­ve­zésért és gondoskodásért. Vacsora után összegzés­képpen néhány szóban fogalmazták meg a résztvevõk ta­pasz­talataikat, élményeiket.

Ilyen gazdag, változatos program után érkezett el hazaindulásunk napja. 25-én, vasárnap reggel zúgó harangszóval búcsúztattak vendéglátóink. A Vredenben töltött napok során bõségesen töltekezhettünk barátságból, szeretetbõl. Isten áldását kérjük testvéregyházközségünkre, barátaink munkájára, életére!

Vredeniek látogatása

Október 15–18. között a német­országi Vredenbõl a testvéregyház közösségének részérõl egy csoport látogatta meg plébániánkat. A láto­gatást Szabó Roland szervezte és vezette le szép eredménnyel. Több találkozást szerveztünk: egy­háztanácsosok, egyetemisták, Mária Légiósok, kórus­tagok. A Fõpásztort és az egyházmegye központját is meg­látogatták. Volt egy szociális nap amikor a kórházakat és a szegényeket keresték fel, egy délután pedig Újpalotára látogattak el.
Ez az egyre gyümölcsözõbb kapcsolat plébá­niánk életébe egy új és szép színfoltot hozott.

Egyetemistákkal látogattunk el Vredenbe

2014-ben Reményteljesen alakul tesvér­kapcsolatunk a német­országi Vreden város plébániai közösségével. 2014. január 22–26. között egyetemistákkal – Ambrus László, Szabó Roland, Berei Roland és Mercsák Antal atya – látogattuk meg õket. A vendég­látóink gazdag prog­rammal készül­tek, meg­ismer­ked­hettünk a plébá­nossal, Guido Wachtel atyával, a majdnem tíz lelkipásztori munka­társsal. Öröm­mel találkoz­tunk újra azokkal is, akik tavaly õsszel Nagy­váradon jártak. A testvér­plébá­niánk több jelét adta irányunkba való el­köte­lezettségének. Zúgó ha­rang­szóval fogadtak ben­nünket, új évi foga­dá­sukat látoga­tásunkra idõ­zítették, ezen az új évi fogadá­son lehetõségem volt bemu­tatkozni, röviden Romá­niáról, Nagy­váradról, egyház­me­gyénk­rõl beszélni. Szintén ekkor adták át azt az összeget, amelyet az egyetemista bent­lakás felújí­tására gyûjtöttek. Ja­nuár 25-én ünnepi szentmisén is részt vettünk – a szent­mise keretében partner­kap­csolati okmányt is alá­írtunk.

Február hónap második felében és március elején a vredeni egyház­község támo­gatásának kö­szönhe­tõ­en az egyik fiúszobát sikerült teljesen felújítani. A felújítási mun­kálatok nyáron is folytak. Be­feje­zõdött a bentlakás egy nagyobb szobájának és két fürdõ­szobájának rendbetétele, saját alapból pedig az épület tetõ­szerkezetének egy részét cserélték le új cserepekkel. Kedves al­kalom volt az egyetemista bent­laká­sunkban a házszentelést megejteni. A bentlakás 27 lakójával a házszentelést követõen közös uzsonnán vettünk részt, amelyet õk maguk készítettek az udvaron.

Németországi vendégeink 

2013. október 2-án németországi vendégek érkeztek plébániánkra, kapcsolatfelvétel céljával. Vredenből érkeztek, az ottani Szent György plébánia képviseletében. Ez a város a német-holland határ mellett fekszik, lakosainak száma 22.500, zömében római katolikusok.  A közösség támogatni szeretné kezdeményezéseinket. Első lépésben a bentlakás felújítását terveztük.